Urai.
Urai.
A szatmári békekötés után a hatvani uradalom ismét gazdát cserélt. III. Károly király 1723-ban gróf Stahremberg Gundaker Tamásnak adományozta s noha az országgyűlés élénken tiltakozott emez adományozás ellen, 1729-ben részére kir. adománylevelet állított ki. A gróf Stahremberg család a XVIII. század közepéig maradt Hatvan birtokában, melyhez ekkor Fancsal, Apcz és Csány falvak tartoztak. E négy helységben összesen 20 portája volt a családnak, mely után az 1741. évi felkelés alkalmával 3 lovast állított ki. Hatvan város lakossága is kivette a részét Mária Terézia királynő ingadozó trónjának megmentésében. Az itt lakó armálista nemesség 2, a helység maga négy lovast állított ki.
Az 1756–57. évi portalis összeírás alkalmával Hatvanban 9 portát találtak, melyen 117 magyar és 45 német jobbágy lakott. A német települők a XVIII. század közepén jöttek Hatvanba. A szatmári békekötés után a birtoktalan (armálista) nemes családok közül is számosan telepedtek le Hatvanban, közöttük a Dósák voltak legszámosabban. A szatmári békekötés után görög kereskedők is telepedtek át Egerből Hatvanba, hol kereskedésük folytatásával a város gazdasági életét jelentékenyen fellendítették. 1771-ben Hatvanban már posztógyár is volt, mely Blaskó József vezetése alatt állott.
A XVIII. század második felében a hatvani uradalom vétel útján gróf Grassalkovich Antal († 1771) koronaőr, Arad, majd Nógrád vármegye főispánjának birtokába került. Unokájának, Antal herczegnek 1841-ben bekövetkezett halálával az uradalmat báró Sina Simon vásárolta meg, a ki azt 1864-ig bírta, ekkor a brüsseli „Banque foncičre et industrielle Firma Langrand Dumonceau et Co” vásárolta meg, ettől Deutsch Bernát és József vették meg s jelenleg báró Hatvany-Deutsch Sándor birtokában van.
