Erdészet.
Erdészet.
A Parádi uradalom, mint a Parád–Debrői hitbizomány tartozéka, a Debrői uradalomhoz tartozó alföldi gazdaságokkal területileg összefügg s a Mátra hegylánczolat dél-keleti dombvidékén át, a főgerincz éjszaki, éjszakkeleti lejtőit foglalja magába.
Az erdőgazdaság csak ama területrészeket öleli fel, melyek mezőgazdaságilag tartamosan nem mívelhetők. A területek összefüggése, a domb- és előhegyvidéken egymásba olvadása, a Mátra gerinczén teljes elválása: mind gazdaságilag, mind tájképészetileg a legnagyobb változatosságot tárja a szemlélő elé. Míg a 150–200 m. tengerszín fölötti magasságú dombvidéket a dús fejlődésű csertölgy foglalja el, addig az 1020 m magasságú „Kékes” gerinczén már csak senyvedő bükkösök daczolnak a 6 hónapos telek sanyarúságával és a magas hegységi viharok pusztító rohamaival. A szőlőt, cserkoszorút termő dús televényes agyagtalajt, kőgörgetegekkel behintett silány talajrészletek váltják fel fokozatos átmenettel, az erdő zöldjéből trachyt- és thyolit-sziklák merednek az ég felé. A sziklatömbök között mállás következtében képződött silány rögbe kapaszkodik e magas régiók csenevész bükkje.
A Mátra-egyesület messzelátót emelt a „Kékes” legmagasabb pontján; ez egyben kiváló határpontja a parádi ú. n. „Vadaskertnek”, melynek sodronykerítése, mint dél felőli birtokhatár, a főhegygerinczen vonul végig.
Az erdőgazdaságot törvényesen megszabott üzemtervek szerint kezelik és négy erdőgondnokságból áll, még pedig a parádi, bodonyi, siroki és kőkúti gondnokság egy-egy törvényes minősítésű, szakképzett erdőtiszt vezetése alatt. A parádi gondnokságot az erdőmester kezeli, ki az egész erdőhivatal felügyelő és intézkedő főtisztje. 1. A parádi gondnokság, az ú. n.: „Vadaskert” magában foglalja a Recsk, Domoszló, Markaz községek határában fekvő erdőrészeket és a parádi erdő zömét. 2. A bodonyi erdőgondnokság áll a parádi erdőbirtok egy részéből, a bodonyi, szuhai és felső-ballai erdőből. 3. A siroki erdőgondnokságot alkotja a siroki erdők egy része, a Recsk–Derecske–Mátraballa és Szajha határában lévő ú. n.: „laki erdő” és a Szentdomonkos község határában fekvő uradalmi erdő. 4. A kőkúti erdőgondnokság a siroki, verpeléti, debrői, vécsi és kisnánai erdőrészek összefoglalásából alakult ki.
Az erdőgondnokságok területe 3500–6600 k. h. között váltakozik. A védő kerületek vizsgázott erdővédek felügyelete alatt, a helyi viszonyok szerint, 600–1500 k. h. kiterjedésűek.
A gazdaság tárgyát alkotó fanemek a siroki és kőkúti erdészetekben túlnyomóan cser, a domonkosi és nánai erdőkben túlnyomóan bükk és kocsántalan tölgy. A parádi és bodonyi erdészetben a domináló fanem a bükk, melyhez váltakozó elegyarányban társul a kocsántalan tölgy és csertölgy. A nagykiterjedésű kopárok befásításával, a jövőben jelentékeny állabalkotó faneműnkké válik az ákácz, a Parád fürdőt övező dísz- és véderdőben a luczfenyő, itt és a siroki kopár fásításoknál a fekete és erdei fenyő.
