Az Alföldön.
Az Alföldön.
Az Alföld legvonzóbb vadászata, a vízi vadászat, ebben a vármegyében is haldoklik. A Tisza árterületeinek lecsapolása már megszüntette a belvizeket, a nádasokat, lápokat, csak egy-egy pocsogós érfenék maradt itt is, ott is mutatónak, a mibe szárcsán, vízicsibén kívül, legnemesebb vadként a tőke-rucza költ, de kócsagnak, darúnak, gémnek, vadlibának hírét csak a költözködés idején látjuk. Igaz ugyan, hogy őszszel, sokszor a télbe benyúló időkig és kora tavaszszal 264rengeteg mennyiségű vadliba érkezik a Tiszához, s telepszik le az alföldi szikes fenekek közelében a vetésre, de éberségével a legravaszabb utána settenkedő vadászt is becsapja s odább áll, mihelyt a felé mozgó emberalakban ellenséget sejt. Ez a faj-vad tehát már nem a mienk, messze a lengyel tavakra való, alig is esik el itt évenként belőle néhány darab.
A rucza-vadászat sem sokat érő; néhány száz darab esik még mindössze minden évben. Annál kiadóbb s több élvezetet nyújt a fogoly és nyúl vadászata. A nagyobb uradalmaknak természetesen több a vadja, mert ott háborítlanul szaporodhat; a vadóvásra, gondozásra, etetésre is többet áldoz ily uradalom, míg a kisgazdák földjein, – hol a bérlőnek hat évről hat évre kell bérletét megújítani, – kevés a vad, mert senkisem akarja azt mások számára felszaporítani.
Még az alföldi uradalmak között is vadbőségben és a vad mintaszerű gondozásában talán első helyen áll a szatmári püspökség hídvégi és dinnyésházi uradalma. Itt télen vadetetőket, nyáron fogoly-itatókat mindenütt találni. Községi területeken pedig a tiszanánai vadász-társaságnak van sok vadja, mely társaság Tiszanána, Kisköre, Sarud stb. községek határait bérli évek óta és mintaszerűen rendezkedett be a vad óvása és megfelelő kímélése szempontjából. Itt nem ritkaság, hogy egy körben 400–500 nyúl esik.
A Tisza árterületein lévő füzesekben néha az őz, sőt a vaddisznó is megvonul, de ezek itt nem állandó vadak, kizavarja őket az ember és a Tisza árja.
Fáczánt a Károlyi-uradalom Cseres erdejében és az érseki uradalom kerecsendi berkében tenyésztenek, hol évenként néhány száz darab szokott esni.
Az Alföldről kiveszőfélben van a túzok, mely nem tud megbarátkozni a czivilizáczió térfoglalásával és erősen ritkul a fürj.
