Közigazgatás.
Közigazgatás.
Mária Terézia idejében kezdtek gondot fordítani a vármegyei székházakra és a vármegyei börtönökre. Heves vármegyében a vármegyeház mai épületének építése 1756-ban, a vármegyei börtön építése 1761-ben kezdődött meg. Mindkettőnek költségeit elszámolták a házi költségvetésben. Ez építkezések már Egert predesztinálták a vármegye állandó székhelyéül. Már III. Károly ideje óta állandó gondja volt a vármegyének a hidak építése, a közútak javítása. Mária Terézia idejében ezeken kívül a közgazdasági tevékenység és a közigazgatás legapróbb kérdéseiben is rendeletileg intézkedett a helytartótanács. E rendeletek alapján a vármegye 1748-ban szabályozta az aratók munkabérét52), hogy úgy a vármegyebeliek, mint máshonnan jövő aratók a tiszta búza után kilenczedet, rozs után nyolczadot, zab, árpa, köles, kukoricza után nyolczadot kapjanak. A pipázókra taksát vetettek, ennek jövedelmét a vármegyei házi költségvetésben 1000 forintra tették. A kártékony állatokat írtották, a vármegyék falvaira aránylag kivetették, hogy hány farkas, varjú és verébfejjel tartoznak bírság terhe alatt beszámolni. A kóbor czigányokat összeiratták s őket állandó letelepedésre akarták szoktatni. Az 1773-i helytartótanácsi rendelet a kóbor czigányok két éven felüli gyermekeit jobbágycsaládokhoz adatja nevelésbe és megtiltotta, hogy a czigányok sátorok alatt éljenek, czigányul beszéljenek, vajdájukat elűzte és ruházatukat a népruházattal egyenlővé tette. Ezzel akarta a kóborló czigányokat rendes életre szoktatni, de fáradozása sikertelen volt.
52) Vármegyei jegyzőkönyv 1748 július 29.
