A koronázás.
A koronázás.
A közelgő koronázási ünnepségről a június 1-én tartott gyűlésen értesült a vármegye s „a koronázás fényének emelése szempontjából” gróf Bolza Pétert, gróf Szapáry Imrét és Almássy Vinczét küldötte ki. A megye zászlaját két hajdú kiséretében Szabó Frigyes csendbiztos vitte.
A koronázáson tehát igen gyenge volt a vármegye képviselete. Érdekes, hogy e körülményt a bizottmány az invitálás módjával mentegette. Míg ugyanis azelőtt a király koronázását a legünnepélyesebb nyilvánosság mellett tartották s arra a megyéket 3 nappal megelőzőleg diplomatice hívták meg, ezúttal a meghívást csupán gróf Szapáry Antal ideiglenes főlovászmesteri helyettesnek néhány nappal előbb közzétett egyszerű sürgönye pótolta. A kettős vármegyének tehát nem volt ideje és alkalma a készülődésre, nem szervezhetett a közjogi aktus méltóságának megfelelő díszes küldöttséget.
Tagadhatatlan, hogy a bizottmány többsége nem lehetett valami különös ünnepi hangulatban, de ennek oka kizárólag abban rejlett, hogy elégületlen volt a kiegyezés módozataival és a hozott törvényektől a haza önállóságát és függetlenségét féltette. – Ez aggódó hazafiak érzelmeinek adott kifejezést Németh Albert bizottmányi tag, midőn a június 26-iki gyűlésen indítványt tett, hogy a vármegye „az országgyűlés határozataira nézve aggodalmát fejezze ki s nyilvánítsa: miszerint a megyei autonomiát teljes épségben fenntartja s azt bármily viszonyok között is megőrzi, az e tárgyban hozandó végzését pedig pártolás végett a törvényhatóságoknak megküldi.” Az indítványt 84 szavazattal 32 ellenében elfogadták, határozattá emelték, a miniszterium pedig – főleg inkriminált megokolásánál fogva – július 6-án megsemmisítette.
