Közjogi feliratok.
Közjogi feliratok.
A kiegyezés óta – tehát immár négy évtizeden keresztül – szinte szakadatlanul folynak a vármegyegyűléseken s közjogi viták. Az 1873. év közigazgatását különösen is jellemzi a képviselőházhoz s a kormányhoz küldött közjogi feliratok sokasága. A vármegye tehát nemcsak adminisztrált, hanem politizált is. Hogy a számos felirat közül csak néhányat említsünk, a márczius 19-iki gyűlésből felterjesztést intézett a bizottmány a képviselőházhoz az 1868. évi 40. t.-cz. 20. §-ának módosítása, vagyis az önálló nemzeti hadsereg felállítása s míg ez meg nem valósítható, a honvédségnek tűzérséggel és műszaki csapatokkal való ellátása tárgyában (37. vmjkl); június 19-én a katonaelszállásolás rendezését sürgette (167. vmjkl); augusztus 14-én az adók behajtása körül való bajok orvoslásáról, szeptember 15-én a végrehajtói visszaélések miként való megszüntetéséről, tájékoztatta a pénzügyminisztert (225., 255. vmjkl); szeptember 18.-án a csődtörvény rendezését és önálló nemzeti bank felállítását szorgalmazta (308. vmjkl); szeptember 15-én pedig felterjesztést tett a képviselőházhoz oly törvény alkotása iránt, mely az egyház és az állam közötti jogviszonyt Deák Ferencz június 28-iki országgyűlési beszédének alapelvei szerint rendezi.
A vármegye minden alkalmat megragadott, hogy a kiegyezéskor inaugurált politikával s a „minden rendszer és programm nélkül folyó kormányzással” 630szemben elégületlenségét kifejezze. Ilyen alkalom gyanánt kínálkozott a szomszédos Borsod vármegyének az önkormányzati jogok kibővítése érdekében a képviselőházhoz intézett felirata is. Ha már ez a törvényhatóság is – mely pedig a kiegyezéskor a kormányt támogatta – állást foglalt a czentralizáló irány ellen s a konfiskált jogok visszaadását kívánta, nem csodálhatjuk, hogy a 48-as érzületű vármegye 1874. évi márczius 16-iki gyűlésén még tovább ment, az országgyűlés feloszlatását s a nemzet akaratának megnyilvánulását óhajtotta. (1874. év 10 vjmkl). Sőt egy későbbi feliratában gyökeres rendszerváltozás hangoztatása mellett az állam kiadásainak redukálását s a józan nemzetgazdasági politikával egyező adótörvények alkotását, az 1852. évi ősiségi nyilt parancs hatályon kívül helyezését sürgette. (1874. év 385. vmjkl).
