Tisztújítás.
Tisztújítás.
A „kenyérmezei ütközet”-ben – a hogy Bartakovis örökös-főispán a tisztújításokat nevezni szokta – 1877. évi decz. 20–21. napjain a régi tisztikar lett a győztes. Az alispán, főjegyző s általában a tisztikar zöme megtartotta poziczióját, vagy előkelőbb állást nyert. A status új tagjaiként Imre Miklós főügyészt és Frantz Alajos főorvost említjük meg. Simáczius Gusztávot I. aljegyzővé, Földváry Kálmánt II. aljegyzővé, Mártonffy Lászlót ülnökké, Horkay Lajost alsótarnai, Kaszap Bertalant*) gyöngypásztói, Hám Gyulát gyöngyöspatai, Ivády Miklóst mátrai, Recsky Lászlót tiszai szolgabírákká választották. Választottak még 8 segéd szolgabírót, a főispán pedig újból kinevezte Hellebronth Mihályt levéltárnokká.
*) 1879-ben Horváth László lépett helyébe.
