Részint az „egri név” dicsősége, melyet Dobó István kivívott, részint az egri bor híressége, melyet az Eged termelt, sok jeles írónkat szólaltatta meg Eger magasztalására. A hogy eltakarodik a török a vár alól, ott terem a hűséges krónikás-poéta, Tinódi Sebestyén, s felajzza lantját:
Ti magyarok! már Istent imádjátok.
És őnéki nagy hálákat adjatok,
Jelösben Tiszán innet kik lakoztok,
Egri vitézeknek sok jót mondjatok!
Elkészülvén krónikája, hosszúnak találta azt, s hogy az egriek dicsőségének még jobban híre menjen, röviden, sommásan újra megírja:
Summáját írom Eger várának,
Megszállásának, viadalának,
Szégyenvallását császár hadának,
Nagy vígasságát Ferdinánd királynak.
Balassy Bálintot nemcsak az egri vár szép asszonya ihleti dalra, hanem a végegervári vitézi élet is:
Vitézek, mi lehet
E széles föld felett
Szebb dolog a végeknél?
Holott kikeletkor
A sok szép madár szól,
Kivel ember ugyan él:
Mező jó illatot,
Az ég szép harmatot
Ád, ki kedvesb mindennél.
Ó végbelieknek
Ifjú vitézeknek
Dicséretes serege,
Kiknek e világon
Szerte szerént vagyon
Mindeneknél jó neve:
Mint sok fát gyümölcscsel,
Sok jó szerencsékkel
Áldjon Isten mezőkbe!
Sőt, mikor sorsa bujdosásra veti, nem tud elválni Egertől búcsú nélkül:
Egriek! vitézek, végeknek tüköri,
Kiknek vitézségét minden föld beszéli,
Régi vitézséghez dolgotokat veti:
Istennek ajánlva légyetek immár ti!
Vörösmarty Mihály hőskölteményt írt Eger ostromáról. Művében e gyönyörű plasztikus sorokkal festi Eger fekvését:
Díszesen áll Eger, a termékeny völgybe kitéve,
S mintha leélt idejét álmodná vissza, megaggott
Várkoszorúzta fejét kisded dombhátra lehajtja,
Bős-mormolva fut a testvérhabu csermely előtte.
De megénekelte Eger borát is az epigrammban: