Majthényi.
Majthényi.
Majthényi (ősi czímer.)
Majthényi.
Majthényi (Kesselőkeői báró és nemes). A család a Divék nemzetségből származik. Első ismert őse János, ennek fia László (1380.) volt. Benedek 1424-ben királyi emberként szerepel. Gergely, híres hadvezér és trencséni követ, 1434-ben nyerte 441Kesselőkő várát a hozzá tartozó uradalommal; ugyancsak ő nyerte a Zavar és Zuka nevű birtokokat, a melyekbe őt és Jánost, a ki úgy látszik fia volt, biktattták. János a csejtei vár várnagyaként tüntette ki magát. Unokája, Gergely de Maithen, 1483-ban fiaival együtt (Zoránd túróczi prépost, Mihály, János és Rafael) a szentbenedeki konvent előtt Czygel helység (Nyitra megye) megvételétől eltiltatott. A fontemlített Jánost, Hunyadi János péterváradi kapitánynyá nevezte ki. Gergely de Maithen fiai közűl Rafael Mátyás király korában a csehek ellen viselt háborúban, továbbá Szabács ostrománál, valamint a IV. Frigyes elleni harczban tünt ki; vitézségeért bajmóczi várnagygyá nevezték ki, mely tisztet 1491-ig viselte. Rafaelnek és testvérének, Zsigmondnak az ága kihalt, a harmadik testvérnek, Jánosnak, azonban több fia volt. Ez utóbbiak közűl való Uriel (1535–39.) túróczi prépost. Uriel testvérének, Imrének, fia, szintén Uriel, 1549-ben csapatvezérként Léva ostrománál tünt ki; neje, Thurzó Kata, Bessei Farkas Ferencz özvegye volt, kitől azonban csak egy leánya született. Az 1552. évi szerencsétlen palásti csatában részes Miklós a családfán nem helyezhető el. A fenti Uriel testvérei, Márton és Bertalan, a család két főágát alapították. Mártonnak ága két fiával, Ákossal és Kristóffal ismét két vonalra szakadt, de az utóbbi vonal negyedízen kihalt. Ákosnak is két fia volt. János és Bernát, a kik e vonalat két mellékvonalon terjesztették tovább. János mellékvonalán Ferencz és Albert a család bars-honti vonalát terjesztik, melyhez az újabb bárói és a pestmegyei vonalak is tartoznak. Ferencz utódai közűl: Antal (született 1780.) esztergomi nagyprépost és czímzetes püspök, Flórián 1844-ben Nyitra vármegye tisztviselője; leánya, Flóra (született 1837.) költőnő, jelenleg Sevillában lakik. Márton, kinek neje Ebeczky Éva volt, 1725-ben új adomány czímen Deménd részeibe, továbbá Leszenyébe, Apáti vagy Gyarmat-Ujfaluba és Alsócseri részeibe lőn biktatva, 1729-ben pedig Bars vármegye alispánja volt. Egyik fia, Károly, már 1760-ban országbírói ítélőmester, 1770-ben hétszemélynök és a Szent-István-rend vitéze. Ennek unokája, Imre cs. és kir. kamarás. Márton harmadik fiától, Pétertől, származik László, előbb Hont vármegye főjegyzője, majd első alispánja, utóbb a helytartótanács tagja. Ennek három fia volt: András vértes kapitány (meghalt 1850.), Antal és László cs. és kir. kamarások. Antal 1837-ben bárói rangra emelkedett, 1839-ban Liptó vármegye főispánja, utóbb val. b. t. tanácsos. László 1834-ben lett báró és Bars vármegye főispáni helytartója (1839–1845.), utóbb főispánja. Antal egyetlen fia, László (született 1820. deczember 22-ikén), 1845-ben Hont vármegye első alispánja; 1849 után rövid ideig megyefőnök, majd pedig 1860–1861-ben Hont vármegye főispánja; 1861-től 1865-ig nem viselt hivatalt; 1865-ben újra Hont vármegye főispánjává neveztetvén ki, a főrendiház jegyzője s egyik legtevékenyebb tagja. 1879-ben, mint Hont vármegye és Selmecz-Bélabánya sz. kir. város főispánja, valóságos b. t. t. és Nyitra vármegye főispánja is lett. 1882-ben e tisztségről lemondott s a Szt. István-rend közép-, majd 1890-ben a másik két főispánságról is lemondván, a vaskorona-rend nagykeresztjét nyerte. Ez időszerint nyáron lukanényei kastélyában, a téli hónapokban pedig Budapesten él. Birtokai Hont vármegye huszonnégy községének határában terűlnek el. – A család másik ágából, mely János fiával, Bertalannal veszi kezdetét, a ki a mohácsi vészkor török fogságba esett, majd onnan kiváltatván, Trencsén megvételénél tűntette ki magát, származnak: György zágrábi kanonok (1549.), László, a Zrinyi Miklós vitéze és később Zólyom vármegye főispánja. utóbbinak fia, György 1631-ben bárói rangra emelkedett; ennek utóda, István (szül. 1788., † 1868.) Komárom várának 1848-ban parancsnoka volt. Czímer: (bárói) vágott, felűl hasított pajzs; abban elől, vörösben koronás fekete sas, kiterjesztett szárnyakkal. Hátúl aranyban koronás, fekete, ágaskodó oroszlán. alúl kékben, zöld alapon, jobbról befelé fordúlt arany félhold és balról hatágú arany csillagtól kisért, zöld lombos tölgyfa alatt haladó barna medve. Két sisak. Sisakdísz: I. pajzsbeli sas. Takarók: feketearany. II. pajzsbeli oroszlán. Takarók: vöröskék.
