XVII. század.
XVII. század.
Ugyanerre az időre esik a Kubinyiak megtelepedése is a kishonti kerületben. Ezen ág őse, I. Mátyás 1616-ban még harminczados, 1637-ben Liptó vármegye követe, a ki Nyustya, Klenócz és Tiszolcz helységekben szerzett birtokokat.
422A tizenhetedik század elején a vármegyében birtokos főrangúakról és nemesekről a vármegyei jegyzőkönyvekben foglalt s 1603-ból származó feljegyzésből nyerünk becses adatokat. Ezen feljegyzés külön csoportosítja a főrangú birtokosokat, ú. m.: a király, az esztergomi érsek, gróf Kollonich (a lévai várhoz tartozó birtokok után), Balassa, Forgách, Dersffy István, az esztergomi káptalan, a sági prépostság és a felhévvizi (budafelhévvizi) prépostság. Az egyes birtokos nemes családok sarjai, a kik 1603-ban egy forint taksát fizettek, tehát a vagyonosobbak, járásonként a következők: 1. báti járás: Zsemberi Pál árvái, Dersffy István, Kasza Pál, Bartakovics, Baki Tamás, Madách Miklós, Kálnay, Borfőy, Mokor Theodor, Sirmiensis (Szulyovszky). 2. bozóki járás: Fánchy, Kéry, Asguti, Bory, Palásthy. 3. selmeczi járás: Lipcsey János, Zmeskál Jób, Horváth, Gedey, Soós és Balogh. 4. A kishonti járás: Bakos, Kubinyi, Lorántffy, Jákóffy, Jánoki. Az összes megtaksált udvartelkes nemesek száma 1603-ban 117 volt a vármegyében.
A tizenhetedik század közepén a vármegye területe nagyobbrészt a török uralma alá került. A behódolt községekben azután a budai és váczi bégek lettek a földesurak. A pusztulás szomorú képét tárja elénk az 1649. évi összeírás, mely szerint az egész vármegyében összesen csak 82 birtokos és 121 curialista s armalista nemes találtatott. Nagyobb birtokosok voltak a kishonti kerületben: Osgyáni Bakos Gábor, a Jákóffyak és a Jánokyak; a selmeczi járásban: Kaizer Ulrik és Mátyás, Kaizer Márton, Reiter Ulrik és Ehrenreiter János; a báti járásban Zsembery Ferencz; a bozókiban Fáncsi Pál, Fáncsi János. Nem fordulnak elő ezen összeírásban a Balassák és a Koháryak, a kik, mint várurak, saját katonaságot tartván, a hajdu katonaság ellátására nem köteleztettek. A többi családok közül a Bory, Palásthy, Horváth, Pomoti, Gyarmathy szerepelnek a legtöbb (6–6) családfővel.
A törökök kiüzetése után Esterházy Pál nádor Ipoly-Pásztót, Vámos-Mikolát s a hozzájuk tartozó falvakat kérte az új szerzeményi bizottságtól (neoacquistica commisio), melyekre még a mohácsi vész, illetőleg a török hódoltság előtti időkből származó állítólagos jogalapon emelt igényt.
