A honfoglalás.
A honfoglalás.
Bekövetkezett azonban a honfoglalás és Árpád fejedelem vitéz harczosainak sem Szvatopluk, sem Zobor, sem a többi szláv fejedelem elentállani nem bírt. 86A Zoárd, Kadosa és Huba vezetése alatt előnyomuló magyarokat hódító útjukban a szlávok sem voltak képesek feltartóztatni, s a nyitrai nagy ütközet és Zobornak felakasztatása után a szláv hatalom megszünt. A várakat, köztük Vana várát is elfoglalták a magyarok. Béla király névtelen jegyzője krónikájának XXXVII. részében igy emlékezik meg erről:
»És mivel hogy az Isten kegyelme jár vala előttök, nem tsak önnön magokat meghódoltatták, hanem még mind Váraikat is el-foglalták, a melyeknek nevök mind e mostanig ezek: Sempthe, Galgotz, Trentsén, Bolondos, Bana«, stb. (Lethenyei János fordítása 1790-ből.) – Anonymus »Bana« alatt valőszinüleg a régi kvád Vanát érthette, mert a Komárom vármegyében a honfoglalás korában fennállot Bana vára, kisebb jelentőségü lehetett.
A selmeczi városi levéltárban van egy feljegyzés, a mely szerint IV. László 1275-ben a Bana vársában létező szent Miklós kápolnát (ott, a hol most a nagy boldogasszonyról elnevezett plébániai templom áll) más javadalmakkal együtt a prédikátori dominikánus rendnek adományozza és Renaldus (Reinhold) itteni plébánost és szent-tamáshegyi prépostot megbízza, hogy a rendet e javadalomba s egyházi működésébe bevezesse. az eredeti okmányról szóló, régi német feljegyzések: »Eine Capell in Schembnitz die zuvor bana geheisst in der Kirchen S-.Niklas den Prediger Munch übergeben, davon ist nicht andrs als der alte sygl zusehen.« Tehát még 1275-ben is Bana (Bánya) név alatt ismerték e várat, illetve a körülötte elterülő várost.
Azok az erőltetett leszármaztatások, melyek Sebnitz nevét a tót sebenits-ből (önmagának semmit) származtatják, t. i., hogy a bányász másnak hasznára dolgozott, s önmagának semmit sem gyűjtött, vagy, hogy egy Sebnitz vagy ehhez hasonló nevű pásztortól származik, ki arany- és ezüstporral ragyogó két gyík segedelmével találta meg az első arany- és ezüstbányát s így alapítója lett e városnak, – kigondolt mesék. A város czímerében előforduló gyíkok voltaképpen nem is gyíkokat, hanem sárkányokat (Lindwurm) akarnak ábrázolni, a melyek a bányászcsákánynyal és kalapácscsal jelzett gazdag bányászatot, a föld mélyében elrejtett nagy kincset és a körülbástyázott vár (Burg) körüllakó polgárokat (Burger) vannak hivatva jelképileg megvédelmezni. Az pedig, hogy Schebnicz és ennek nyomán Selmecz a tót Styavniczából származnék, (Bél M. szerint), ez pedig styávából, sóskából vette volna eredetét, nagyon valószínűtlen.
Egy régi hagyomány nyomán megírt német kézirat szerint, a régi Selmeczbányát a 745. évben Kr. u. a morvák építették.
Cyrill és Method szláv apostolok a lakosokat csakhamar áttérítették a keresztény vallásra, úgy, hogy már a X. században keresztény templomot építettek az Óvárosban, bizonyára az elsőt, mely a messze vidéken lakóknak is imaházul szolgált. Az Árpád-házi fejedelmek korában a vendek folytatták föld- és bányaművelésüket. Gazdag bányáik voltak, melyek közül többet a később letelepedett németek Wend-Schacht, Wendisch-Leiten, stb. néven vettek művelésbe s most rossz fordításban (Wind és nem Vend után) Szélaknának nevezték el.
Szinte elképzelhetetlen, hogy az első magyar fejedelmek e bányák gazdagságáról tudomással nem bírtak volna, folytonos hadakozásokkal lévén azonban elfoglalva, a bányászat mívelésével nem sokat törődtek. Csak Géza fejedelem fordított erre is nagyobb gondot és ő telepített ide cseh bányászokat. De Hunt és Pázmán lovagokkal, különösen ezeknek nagy kíséretével, már németek is kerültek e vidékre és nagyon valószinű, hogy itt állandóan le is telepedtek. Igy hát már szent István király uralkodásának kezdetén, a még mindig a hegyen álló várostelepen vendek, csehek és németek laktak vegyesen. De lakhattak már akkor bányászattal foglalkozók a szétszórtan fekvő bányák körül is.
Ott azonban, a hol most lent a völgyben a belváros terül el, tehát a vöröskutiutcza, Szentháromság-tér, Kossuth-tér, Deák-utcza, Erzsébet-utcza és szentantali úton keresztül egy patak folyt végig, a melyet a későbben letelepült németek »Der elende Bach«-nak, nyomorult pataknak neveztek. Ez a patak, persze szabályozva, még most is keresztülfolyik a városon. »Selmecz vizé«-nek neveztetik és az Ipolyba ömlése előtt tekintélyes folyóvá növekszik.
