A város őstörténete.
A város őstörténete.
A katlanos völgyben fekvő Selmeczbánya városának éjszakkeleti részén kiemelkedő hegyen, melyet a mai napig »Óváros«-nak (Altstadt, Stari mesto) neveznek, a népvándorlást jóval megelőző időben már állott egy körfallal és bástyákkal megerősített vár. Ezt a várat az akkoriban még itt lakó kelta népek alapíthatták. Később, Krisztus születése után nehány évvel a kvádok (coadok, kelta nyelven: erdőben lakók) foglalták el e vidéket és végképpen meghódítván a kelta népeket, ezekkel, mint rabszolgákkal dolgoztattak a bányákban.
A kvádok királya ez időben Vannius volt, a ki a rómaiakkal viselt folytonos harczai közt e várban is gyakran megfordult és azt még jobban megerősítette, és annak a »Vana« nevet adta.*
Selmeczbánya nevét némely iró Vanius leánya, Vannia, vagy éppen a történelmi adatokkal nem igazolható Vania nevétől származtatja, holott e név a tisztán szláv eredetű Schebnicz patak és a szintén szláv bánya szó összetételéből ered. – A szerkesztőség.
Vana vára körül már a kvádok alatt kisebb telep lehetett, a melyben főképpen a bányászkodás nehéz munkáját végző, a legyőzött keltáktól származó gottinus rabszolgák lakhattak.
Hogy az erdők országában, mint a hogyan a kvádok birodalmát nevezték, mesés kincsek vannak és az arany, ezüst, de meg a vas is roppant mennyiségben előfordul, ennek híre csakhamar messzire elterjedt. A nem messze táborozó (Bát, Besenyő-Pecsenitz tájékán találtak erre vonatkozólag nyomokat) római légiók sokszor meg is kisérelték e terület elfoglalását, de mindannyiszor visszaverték őket úgy, hogy ide benyomulni a rómaiaknak soha sem sikerült. Ilyképp itt a rómaiak bányászatot soha sem űzhettek. Vannius harminczéves uralkodás és mesés kincsek összegyűjtése után, saját atyafiai, Vangio és Sido, továbbá a hermundurok által megtámadtatván, kénytelen volt segítséget kérni a rómaiaktól. Ezek azonban, segedelem helyett a királyt megfosztották kincseitől és őt magát, megfogyott népével együtt, kitelepítették Pannoniába. Ez 51-ben történt Krisztus születése után.
A kvád birodalom lassú szétbomlása és a népvándorlás leviharzása közötti időben a különféle néptörzseknek oly kavarodása keletkezett e tájon, a melyről tiszta képet alig alkothatunk magunknak. Annyi azonban bizonyos, hogy a népvándorlás alatt a gótok, a gepidák, a longobardok, az avarok és frankok uralkodtak itt hosszabb-rövidebb ideig, míg Attila halála (454.) és a nagy hun-birodalom felbomlása után a marahánok, morvák és vendek alapították meg nagy szláv birodalmukat.
