Szondy György Drégelyben.
Szondy György Drégelyben.
A segélyt azonban ismét csak igérték, de az tényleg nem jött meg. A hét bányaváros tehát önerejéből kezdett védekezni. Fegyvereket szereztek és helyőrségeket szerveztek. Igy Selmeczbányán elsősorban is a régi várszerű plébániatemplomot valóságos várrá álakították át s a körfalakat felemelték és lőrésekkel látták el. A fegyveres helyőrség e várban helyeztetett el egy várkapitány parancsnoksága alatt. Az első óvári kapitány Markus Mátyás volt. A selmecziek abban reménykedtek, hogy a közelgő törököket Szondi – igazi nevén Szucho – György Drégely mellett fel fogja tartóztatni. E czélból egy 1552. évi június 9-én kelt levél kíséretében a selmeczi biró s a belső és külső tanács huszonhat jól felfegyverzett katonát küldött Drégelyre Szondihoz segítségűl. E huszonhat derék katona mind egy szálig Drégelynél lelte hősies halálát. És mivel nem hihető, hogy e selmeczi katonák mind magyarok lettek volna, megdől sok történetírónak az az állítása, hogy Drégely hősies védelménél csupa magyar esett volna el. Hisz maga Szondi, recte Szucho is tót származású lehetett, a mi éppenséggel nem von le semmit halhatatlan dicsőségéből.
