Beliczay (Jeskófalvi).
Beliczay (Jeskófalvi).
BELICZAY.
B. alias Nemes Ádám 1672 márczius 7-én nyert czímeres nemeslevelet Lipót királytól, mely 1672-ben hirdettetett ki Turócz vármegyében. A család nemességét 1680-ban és 1776-ban Nyitra, 1755. november 7-én Bars, 1782-ben és 1828-ban Bihar, 1838-ban Komárom vármegyében hirdettetette ki. A család egyik ága Nyitra vármegyéből Budára költözött. Ádám és József, Mátyás fiai, Ferencz és János, hasonlókép Mátyás és János budai lakosok, Márton Ferencz és János zsámbéki, Ferencz tárnoki lakos 1802-ben, végül Imre pesti lakos és fia, Béla, 1839-ben Pest vármegye nemeseinek sorába felvétettek. Tagjai közül Miksa 1837-ben Bihar vármegye alispánja. A család a XVIII. század közepén telepedett le Komárom vármegyében. Ez ág sarja, Jónás (született 1764. november 10-én Kocson, † 1845. deczember 19.) kemeneshögyészi ágost. evang. lelkész és esperes 1837-ben Vas vármegye nemesei sorába iktattatott. Unokája, Gyula, (szül. 1835., † 1893.) zeneíró és tanár. Endre ez időszerint kir. kulturmérnök Komáromban. Czímer: hasított pajzs. Elől: vörösben, a vágási oldalra támaszkodó fekete sas, hátul hármas zöld halom középsőjén álló, jobb lábában golyót tartó természetes színű daru. Sisakdísz: a daru. Takarók: kékarany–vörösezüst.
