Péter.
Péter.
Szent István után a trónt Péter foglalta el, de attól az idegen uralom ellen támadt nemzeti visszahatás csakhamar megfosztotta. Utóda Péter, Aba Sámuel, a kit a nemzet többsége emelt a trónra, dölyfös magatartásával csakhamar felkeltette az ellentállást.
A ménfői csata után (1044. július 5.) az egész ország szinte akadálytalanul került vissza Péter uralma alá. De Pétert a mult nem tette okosabbá; hogy a német császár pártfogását biztosítsa, Magyarországot hűbérül ajánlotta fel III. Henriknek, mire a Duna melléke, valamint a Tiszavidék elpártolt tőle. Az elégületlenek 1046. nyarán Szár László fiait, Endrét és Leventét behívták az országba, mire a szorongatott király kevés számú híveivel a Duna bal partjára vonult, hol a Garam, Nyitra és Vágduna közötti területen táborozott. Endre bejövetelével a felkelés mindegyre nagyobb arányokat öltött. Sőt a felkelők közül három harczos éjnek idején behatolt a király táborába is, merész fellépésével megingatva hűségükben a Péter hadában levő magyarokat. Péter ekkor Zsitvatőnél sietve átkelt a Dunán s Székesfehérvár felé igyekezett, de mivel ott a kapukat zárva találta, Moson felé vette útját. Moson azonban szintén a felkelők kezében volt, mire a király Fehérvár felé igyekezett. Útközben Zámor (a mai Zámoly) falunál Endre katonái körülfogták és kíséretét levágták, míg ő maga fogságba került, hol nemsokára meg is halt.
