Ipar.
Ipar.
Az iparos osztály leginkább az erődített Komáromban és Tatán talált menedéket e korszakban. A Komáromban letelepedett czéhek levelei közül legrégibb a magyar vargák czéhszabálya, mely 1463-ból való és melyet a városi tanács 1569-ben megerősített. Komáromban már a XVI. században virágzó ötvösipar volt; ez a czéh, épp úgy, mint az idővel Érsekújváron letelepedett ötvösök, Pest város 1529 évi czéhszabályaival élt, melyeket Hethesi Pethe Márton helytartó 1603-ban számukra átirt és megerősített. (Századok, 1877. 798. l.)
A XVII. században a Komáromban fennáló czéhek szabályzatai közül az asztalosoké, magyar és német szabóké 1686-ból való, a szíjgyártó-, nyerges- és csiszár-czéhé 1692-ből. Timár-czéhről 1656-ban, a szűrszabókról 1637-ben, a mészárosokról 1637-ben történik említés. A tatai takácsok czéhlevele 1603-ból való, 1623-ban újból átiratott. Külön czéhet alkottak a borbélyok is, kiknek czéhét a körmenetekben a tiszteletre legméltóbb hely illette meg. Czéhszabályai 1606-ból valók.
Híres volt a XVII. században a tatai agyagműves ipar is. A Szalay Ágoston-féle gyűjteményben 1656-ból való tatai korsót találunk, az Esterházy-család színeiből összeállított tulipánokkal.
