Közigazgatási beosztás.
Közigazgatási beosztás.
A vármegye négy járásra oszlott, melyeknek élén a szolgabírák állottak. Buda (1541), Esztergom és Székesfehérvár eleste után Pilis, Esztergom és Fejér vármegyéből a vértesaljai járás egy ideig Komárom vármegyéhez tartozott.
Pilis megye egy része már 1592-ben Komárom vármegyéhez tartozott, Fejér megye egy része valószínűleg Tata és Gesztes 1598. évi visszafoglalása után csatoltatott a vármegyéhez, míg Esztergom vármegye egy részének idetartozásáról csak az 1643. évi közgyűlési jegyzőkönyvekben történik említés, a mennyiben a megye területén lakó földesurak közt 26 érsekújvári, illetőleg esztergommegyei nemes van felsorolva. (Gyulai Rudolf i. m. 7. l.)
Az 1643. évi jegyzőkönyvek már áttekinthető képet nyujtanak a vármegye akkori közigazgatási beosztásáról.
1643-ban a mai csallóközi járás neve dunaközi járás, az udvardiénak districtus ultradanubialis, a tataiénak transdanubialis és a Fejér vármegyéből bekeblezett járásénak sári járás.
1960-ban a járások a következőleg neveztettek el: csallóközi, újvárpusztai (mai udvardi), győri vagy felsőpusztai (tatai és gesztesi) és a vértesaljai (Fejér vármegye) járások.
Fejér vármegyéből 1622-ben Komáromhoz tartoztak: Bicske, Gyúró, Vereb, Farna. 1643-ban Mór, Zámoly, Pátka, Almás, Forna, Csákvár, Gyúró, Vereb, Etyek, Sokoró, Pákozd, Tabajd és Bicske. Ez az állapot 1693-ig állott fenn.
A köztisztviselők fizetése a XVII. században, az akkori pénzszűk időben szerfölött kevés volt.
1646-ban a vármegye különféle szükségleteire 454 mérő búzát szedtek be, a törököknek be nem hódolt járásokból. Ennek eladási árából került ki a köztisztviselők fizetése.
