A reformáczió.
A reformáczió.
A mohácsi vészszel súlyos megpróbáltatás napjai nehezedtek az egyházra is. Miután az egyház főpapjai legnagyobbrészt a mohácsi csatában lelték halálukat, az általános fejetlenség közepett az egyházi birtokok közprédára kerültek, melyekből mindegyre nagyobb rész jutott az előnyomuló töröknek is, de az egyházat még nagyobb veszedelem fenyegette a hovatovább előtérbe lépő protestantizmusban, mely vallási téren is megosztotta a nemzetet. Az új hit tanai közvetetlenül a mohácsi vész után terjedtek el Komáromban. 1527-ben Braunstein Ernő volt a várparancsnok, a ki már a helyőrség legnagyobb részével az új tanhoz hajolt. 1529-ben Hardeck János várparancsnok szintén az új hit híve volt, s pártfogása mellett az evangélikus hit mindegyre jobban elterjedt, úgy hogy a század közepén csak 5–6 katholikus család maradt Komáromban. A törökök előnyomulása következtében Várday Pál érsek többé nem érezte magát biztonságban Esztergomban, ezért előbb Pozsonyba, majd 1543-tól Nagyszombatba tette át székhelyét, melynek védelmére, hogy a törököt előnyomulásában megakadályozza, az érsekújvári várat építtette. Esztergom elestével (1543.) a vármegyének dunántúli része, valamint az udvardi járás mindegyre jobban ki volt téve a törökök támadásának.
A fenyegetett helyeket az egyházi rend tagjai sietve elhagyták; helyükbe az új hit terjesztői léptek, kiket a török politikai okokból is mindenütt előzékenyen fogadott.
Az Oláh Miklós esztergomi érsek által 1561-ben és 1562-ben megtartott egyházlátogatások élénken feltűntetik azt a nagy pusztítást, melyet a török hódoltság, s a protestantismus okoztak az egyházban.
