A provizórium. Főispáni helytartók és alispánok.
A provizórium. Főispáni helytartók és alispánok.
Az úgynevezett ideiglenes kormányrendszer (provizorium) alatt a vármegyének, mint ilyennek, alkotmányos s élete ismét szünetelt. Volt megyei kormányzat alkotmányos névhangzású (főispán, alispán, szolgabíró, esküdt, stb.) és magyar törvények szerint bíráskodó, idegenből kinevezett és elszármazott hivatalnokokkal, de a vármegye közönségének minden képviselete, hozzájárulása nélkül. E korszak főispáni helytartói Ambróz János, utóbb Lipthay Béla, alispánjai Szilasi Pázmány Zsigmond és Franits Lénárd voltak.
Noha a megyének, mint szervezett ősi intézménynek politikai élete több, mint félévtizeden keresztül ismét szünetelésre kényszeríttetett, még sem lehet mondani, hogy maga a megye közönségének társadalma elől a közéleti tevékenység sorompója teljesen zárva maradt volna. A vereségek, melyek Ausztriát 1859-től kezdve harczmezőn, diplomácziában és magyarországi belpolitikájában érték, érzékenyen sujtották a kényuralom nagyhatalmi tekintélyét, egyszersmind figyelmeztették is, hogy a továbbsülyedés megelőzése végett magyarországi politikájában az alkudozás és békülés lehetőségének módjait keresse. A politikai bizonytalanság, várakozás ez időszaka alatt támadtak új életre vagy születtek meg tömegesen hazánkban, így Komárom megyében is a megyei gazdasági egyesületek, melyek gyűlésezései, majd utóbb az ismeretes »husvéti czikk« kijelentései következésében még ugyanaz 1865. év novemberére egybehívott országgyűlés előkészítésének választási mozgalmai és magán az országgyűlésen elhangzott nagy közjogi viták folyton ébren tartották a megye intéző társadalmának közszellemét; míg végre, hosszas alkudozás és közben még egy újabb súlyos harcztéri vereség után megérett a kölcsönös engedékenység fájának gyümölcse a »67-iki kiegyezés« képében: a felelős parlamenti kormányrendszernek és a vármegyék önkormányzatának visszaállításával.
* * *
