A segélyezés.
A segélyezés.
A segélyezés műve nehezen indúlt meg. Elsők voltak: Rimaszombat és Szécsény; az első két hónapról vezetett naplók szerint ez idő alatt érkezett: 245 kila búza, 10 font gyertya, 15 font dohány, 1662 forint magyar bankjegyekben, 63˝ juh, 1258 egész kenyér, 408 font szalonna, 1609 font só, 51 rőf vászonnemű, 95 pozsonyi mérő különböző ázalék, 24 kila krumpli, 41 véka liszt, 115 font túró. Október elején azonban megszűntek a magánsegélyek, a lakosság ismét egészen magára maradt és a tél elől ismét széledni kezdett, úgy hogy az 1850 február 6-án történt összeírás alkalmával Losonczon – cselédek nélkül – a lélekszám csak 710 volt.
A város, hogy a segélyezést, kormányengedelemmel maga vehesse kezébe, az ehhez szükséges vizsgálat megtartásáért folyamodott. A bizottság 1849 november havától 1850 áprilisig működött. A segélygyüjtést és kiosztást a kormány a saját hivatalnokaival rendelte végeztetni. A város azonkívül kárpótlásért és a kiszolgáltatott katonai rekvizitumok megtérítéséért is folyamodott, de kérését bizonytalan időre elutasították.
A segélygyűjtés a beszterczebányai kerületi főispánnak, Andreánszky Sándornak a Magyar Hirlap-ban 1850 július 4-én közzétett felhívásával kezdődött. Befolyt összesen 19.529 forint 6 krajcár pengő pénzben; ebben benfoglaltatott az a 4000 p. forint, mely a Vachot Imrétől, Losoncz fölsegélyezésére kiadott »Losonczi Phönix« két kötetéből befolyt, azzal a kikötéssel, hogy az közműveltségi intézmények czéljaira fordítandó.
