Endrefalva.
Endrefalva.
Endrefalva. Szécsény és Salgótarján között fekvő magyar kisközség, körjegyzőségi székhely. Házainak száma 155, róm. kath. vallású lakosaié 1122. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Szécsény. A helység eredetileg a Záh nemzetség ősi birtoka volt, mely Záh Feliczián merénylete következtében a koronára szállván, I. Károly király 1332-ben az Ákos nembeli Cselen fia Sándor fia Jánosnak adta. 1548-ban Pelinyi Bálint és Bakoczay Ferencz voltak a földesurai. 1562–63-ban a hódoltsághoz tartozott, 31 adóköteles házzal, a szécsényi szandzsákban és 1585–86-ban Mohamed bin Ali hűbérbirtokai 35között találjuk. 1598-ban Szentmariay György volt a helység földesura. Az 1709–1711. években uralgott pestis következtében majdnem az egész lakosság kiveszett. 1715-ben csak három magyar és három tót háztartást találtak itt, de 1720-ban már 10 magyar háztartással szerepelt. A XVIII. században a következők voltak a földesurai: 1705-ben Feja János, 1755-ben Vattay Sándor és János, 1770-ben, az úrbéri rendezés alkalmával, Kubinyi Gáspár, id. és ifj. Darvas Ferencz és Vattay Pál, 1789-ben Kubinyi Gáspár, Puky Ferencz és Vattay Antal, 1826-ban báró Hellenbach József özvegye, továbbá Darvas Antal és Kun Lajos, később pedig 1848-ig a gróf Steinlein család. Jelenleg gróf Wilczek Frigyes a helység legnagyobb birtokosa, az övé a gróf Chorinsky Igótól a múlt század nyolczvanas éveiben építtetett úrilak is. A róm. kath. plebánia már 1332-ben fennállott. A templomról az 1332–1337. évi pápai tizedjegyzékek szintén megemlékeznek. A török hódoltság alatt azonban elpusztúlván, 1705-ben romjaiból újra felépűlt és 1901-ben helyreállíttatott. 1831, 1848 és 1873 években a koleraragály pusztította a lakosokat. A községben gőzmalom is van. Ide tartoznak: Baromut-puszta, Magtártelep-major és Szivadal-puszta.
