Felsőpetény.
Felsőpetény.
Felsőpetény. A Lókos-patak mellett, Rétságtól nem messzire fekvő kisközség, 95 házzal és 593 lakossal, a kik vegyesen magyarok és tót ajkúak s kevés kivétellel evangélikus vallásúak. Postája és távírója Rétság, vasúti állomása Bánk. Eredetileg a Csák nemzetség birtoka volt. 1268–1274-ben a Csák nembeli Pósa fia Ugron királyi főlovászmester egyik tisztviselőjének, a Zsadány nembeli Dénesnek adta. 1460-ban a Gáni családnak voltak itt részei. 1477-ben a Petényi Török család volt itt birtokos; e család birtokrészeit a Kenderesiek vették zálogba. 1660-ban a helység fele részét Balassa Imre bírta. 1715-ben öt magyar és ugyanannyi tót, 1720-ban négy magyar és nyolcz tót háztartást írtak össze. 1770-ben Bory István, Podmaniczky János és Sándor, Kőrösy özvegye, Gerhárd Pál, Pápay, Osztroluczky Sándor, Dacsó Ferenez, Balczer József, Bossányi József, Osztroluczky István, Farkas Gábor özvegye, Sándor István árvái, Mocsáry Pál, Mocsáry László, Majerszky József és Radványi János voltak a birtokosai, 1826-ban a Gyurcsányi család, majd báró Podmaniczky János, Lieszkovszky Gusztáv, Horváth Dezső, Podhorányi Károly, 1898–1908-ig pedig Spett Vincze. Jelenleg Sándor Árminnak van itt nagyobb birtoka és kastélya, melyet 1902-ben Spett Vincze építtetett. Az itteni evangélikus templom 1801-ben épült. E községhez tartozik Móricz-puszta (azelőtt Szvitajka-puszta), továbbá Ujvilág-puszta.
Felsőpetény: Sándor Ármin kúriája.
