Karancsberény.
Karancsberény.
Karancsberény. A Karancshegy alatt fekszik. Magyar kisközség, 90 házzal és 573 róm. kath. vallású lakossal. Postája Lapujtőn van, távírója Salgótarján és 59vasúti állomása Rapp. Eredetileg a nógrádi vár tartozéka és királyi várbirtok volt. István ifjabb király 1266-ban e helységbeli Bertalan fiait, Kuncsedet és Jóbot, a várjobbágyok sorából az ország nemesei közé emelte. E két testvértől származik a gróf Berényi család. 1548-ban Berényi András és György, 1598-ban Berényi Ferencz volt a földesura és az utóbbi 1608-ban új adományt nyert a birtokára Rudolf királytól. 1715-ben 11 és 1720-ban 18 magyar háztartását írták össze. 1770-ben gróf Berényi Tamás és Gábor, 1826-ban pedig gróf Berényi Miklós volt a földesura. Jelenleg Szilárdy Ödön és Légrády Béla a legnagyobb birtokosai. A helységben lévő két úrilakot a gróf Berényi család építtette. Az egyik kocsma és jelenleg Paszternák Móré, a másik Légrády Béláé, mely azelőtt tisztilak volt, de a jelenlegi tulajdonos teljesen átalakíttatta. A róm. kath. templom a XVI. században épült; 1741-ben átalakították. A községnek már a középkorban volt plebániája, mely azonban a török hódoltság alatt megszűnt. 1873-ban a község háromnegyed része leégett. 1831-ben és 1873-ban pedig itt is a kolera pusztított. A határnak egy részét Törökrétnek nevezik, mert a Fülek várából kivonuló török hadak itt táboroztak. A községhez tartoznak: Kisaranyi és Nagyaranyi puszták. E két puszta már 1246-ban szerepel. Ekkor azonban még puszta földterület volt. 1492-ben már mint önálló helységek szerepelnek. 1548-ban Kisaranyi Aranyi János birtoka, Nagyaranyit pedig Székely Simon és Ferencz, továbbá Tarnóczy Sebestyén birták. A későbbi összeírásokban már nem szerepelnek. Ide tartozik még Feri-puszta (azelőt Dolinka-puszta), Nagylaposi-puszta és Sóskút- puszta (azelőtt Csericzekút).
