Domborzati viszonyok.
Domborzati viszonyok.
Nógrádnak tetemes része hegyes-dombos vidék. Nagyobb kiterjedésű lapályok csak a folyóvölgyekben találhatók. A vármegye domborzati viszonyai elég változatos képének megalkotásában nagy része van a harmadkori vulkáni hegységeknek (Osztrovszki, Börzsönyi hegység; Cserhát, Karancs, Medves), a melyek e kornak alsóneogén epochájában egyrészt mint szigetvulkánok (vagy vulkános szigetek) emelkedtek ki a tengerből, másrészt a tenger partján, vagy ahhoz közel elhelyezkedve, szórták szét környékükön az erupciók termékeit. Terjedelmüket illetőleg kisebb jelentőségűek a vármegye déli részében a mezozóosz alaphegység fennmaradt dachstein mész és dolomit rögei (Nagyszál, a Cserhátnak nyugati »sarokköve«, 652 m. – a keleti a 367 m. magas Tepkehegy * – és a Várhegy.)
A magassági adatok mindvégig az adriai-tenger szintjére vonatkoznak, ha csak más nulla pont külön nincsen kiemelve. Az adatokat a katonai felvételek reambulált (1:75.000 ill. 1:25.000) térképlapjai alapján adjuk.
A vármegye domborzati viszonyait, illetőleg azok keletkezését, kialakulását és a talajnemek mineműségét figyelembe véve, nagyjában négy, fiziográfiailag elég jól jellemezhető területi egységet különböztethetünk meg (lásd az 1. sz. térképvázlatot): a fentemlített harmadkori trachit-hegységeket, a miocén dombvidéket, az Ipoly depressziós völgyét és a Vepor gneiszmasszivumát.
