Nyitrai statutum.
Nyitrai statutum.
A magánjog terén fontos tételt képezett az adósságok ügye. A vármegye több ízben foglalkozott tehát e kérdéssel. Az 1614-iki megyegyűlés a tiszta adósságokról (liquidum debitum) hozott érdekes határozatot. Ezen a téren ugyanis sok visszaélés történt, kivált a parasztok körében. Némelyek makacsul vonakodtak esküt tenni arra, hogy nincs pénzük, sem ezüstjök, sem más ingó jószáguk, amely a törvények értelmében a hitelezők kielégítésére szolgálhatna. Mások elhajtották vagy elrejtették marháikat és egyéb ingóikat úgy, hogy a bírák re infecta voltak kénytelenek visszatérni. Ezen csalárdság meggátlására a vármegye kimondotta, hogy a tiszta adósságnál az adós köteles megesküdni, hogy semmi pénze és ezüstje nincs, mely adósság törlesztésére volna fordítható. Ha az esküt megtagadja, ez világos jele a csalásnak. Ezen esetben az eljáró birónak joga van az adóst rögtön elfogatni, vagy ha az menekülne, a marasztaló ítéletet kimondani és a hitelezőt feljogosítani, hogy az adóst ahol éri elfoghassa s ily módon követelését érvényesíthesse. Ha valaki az esküt leteszi, annak egyéb ingói is lefoglalhatók, sőt a követelés az esetleges várható örökségére is rávezethető (Prot. 1607–1640. 231. l.) 1663-ban azután ezen annyiban változtattak, hogy a végrehajtás először az ingókra, ezek nem létében a szerzett ingatlanra terjesztendő ki és csak ha ilyenek sem találtatnának, csak akkor fogható el az adós és átadandó a hitelezőnek, ki addig tarthatja fogva, míg követelése kielégítést nem nyer. A kétszer tizenöt nap alatt ki nem váltott ingatlanok után, az évi termést a hitelező élvezi. (Prot. 1640–1672. 530. l.)
A hitelezők helyzetének javítását czélozza az 1649-iki statutum is, mely a szolgabírák hatáskörét a 300 frtig terjedő adósságokra kiterjesztette s a hozott ítélet megfellebbezhetetlennek mondotta ki. Mivel pedig az 1681: 33 t. cz. a vármegyei biráskodás hatáskörét 6000 frtig emelte fel, Nyitravármegye Vág-Ujhelyen 1686-ban tartott megyegyűlésén a szolgabírák hatáskörét egész az 1000 frtos ügyekig terjesztette ki. Kimondta egyúttal, hogy tiszta adósság esetében birtokon kivül, zálogadósságnál birtokon belül, a vármegyei törvényszékhez lehet felebbezni. Ugyanezen évben a zálogadósságokra nézve is érdekes határozatot hoztak. A parasztok által elzálogosított ingatlanok visszaváltásánál, ha a zálogkölcsönt adója paraszt-rendből való, a visszaváltó a pénzt a falusi-bíró kezéhez teszi le. Ez azután értesíti a zálogkölcsönt adót, hogy a pénzt vegye fel, az elzálogosított javakat pedig bocsássa vissza. Ha vonakodnék, akkor a bírónak joga van az ügyet megvizsgálni és ítéletet mondani. Ha a felek nincsenek az ítélettel megelégedve, joguk van első fokon a földesúrhoz, másodfokon az alispánhoz felebbezni. Az alispán utasatására a végrehajtást a szolgabíró és egy esküdt segélyével eszközli. (Prot. 1680–92. 758. l.)
1689. táján a földesurak panaszt emeltek, hogy a szolgabírák a jobbágyok tiszta adóssági ügyeiben, a földesúr megintése nélkül szoktak eljárni. Az 1696-iki megyegyűlés azért elhatározta, hogy ha a jobbágy tiszta adósság miatt panaszt emel, az alispántól felhatalmazó levelet kérjen s csak miután ezt felmutatta a szolgabíró előtt, van helye a további eljárásnak. A szolgabíró ilyenkor meginti a földesurat, ha nem fizet, az ügy tárgyalására a felek kölcsönös értesítése mellett, határidőt tűz s a makacskodóval szemben a szokásos jogi útra tér. Úgy a földesúr, mint a szolgabíró, birtokon kívül, a megyéhez felebbezhet. (Prot. 1680–1692. 1079. l.)
1715-ben a megyei biráskodás hatásköre a 12000 frtos ügyekig terjesztetvén ki, Nyitravármegye a szolgabírák hatáskörét is növelte s a 2400 frtig terjedő ügyeket hozzájuk utasította. (Prot. 1712–1726. 167. l.)
A nyilvános becstelenítésnek érdekes példájával találkozunk egy 1607-iki statutumban. A vármegye kimondja, hogy ha ki a mágnások vagy nemesek közül fölkelni vonakodik, a gyülekezésre kijelölt helyen meg nem jelenik, az a megye egyértelmű határozatával becstelennek és hazaárulónak nyilváníttatik és sem ő, sem alattvalói a vármegyei jogokat nem élvezhetik, a vármegye igazságszolgáltatásában nem részesedhetnek. (Prot. 2. 1607–1740. 3–5. k.)
587A birtok-foglalásokra nézve már az 1582-iki megyegyűlés emlegette, hogy egyszerűbb eljárásra lenne szükség, mint a minőt a törvény ír elő; mégis csak 1587-ben tudtak ilyet létesíteni. Birtokfoglalás miatt beadott panasz esetében, mely az alispán előtt teendő, a jegyző két idéző-levelet állított ki, egyet a panaszlottnak küldött, másikat magának tartotta, hogy a jövő vármegyei szék egybeüléséig magát az ügyről tájékozhasa s ott már előterjesztést tehessen. Ha a szükség úgy kivánja, a vármegyei székből az alispán, a szolgabíró és egy esküdt kiszállanak a hely színére s vizsgálatot tartsanak, melyről a feleknek párját adni nem szabad, hanem annak eredménye előttük, vagy megbízottaik előtt, a bírói szék alkalmával felolvasandó s rögtön ítéletet mondandó. (Prot. 1572–1607. N. 1. 559. l.) Ily kiszállásokra nézve érdekes a vármegye egyik 1616-iki magyar nyelven hozott statutuma: „Az nemes vármegye azt végezte, hogy midőn vice ispán uramat akárki executióra kiviteti, tehát ő kegyelmének tartozik az, ki instantiájára kimegyen maga lován, florenos 12; minthogy ő kegyelme feje a vármegyének, méltó, hogy megelégedtessék.” (Prot. 1607–1640. 296 l.)
PÁZMÁNY PÉTER.
Az orsz. képtárból.
Igen érdekes és jellemző a megye egyik 1582-iki statutuma, mely a vármegyei törvényszék tekintélyét védi. A bírák, úgymond, gyakran panaszkodnak, hogy a perfelvételek alkalmával oly hangosan beszélnek és oly szóváltásokba ereszkednek, hogy a bírák alig képesek az egyes felek ellenvetéseit és válaszait meghallani. Éppen ezért elhatároztatott, hogy az, ki lármájával a bírákat zavarja s a felek válaszaiba és viszonválaszaiba belekiabál, az alispán által a tövény-teremből eltávolítandó s ha makacskodik, 4 forintjával számítandó egy márka birságra ítélendő. Ez az ítélet rögtön végrehajtható és az illetőnek ingóságaiból azonnal lefoglalható. Ha pedig valaki oly szavakkal él, amelyek a bírói tekintélyt sértik, az rögtön bűnösnek mondandó ki a széktörésben és a birság ingó és ingatlan javaiból 588foglalható le. (Prot. 1572–1607. N. 1. 206 s köv. ll.) Miután pedig ennek a határozatnak nem igen volt foganatja, egy 1627-iki statutum intézkedik, hogy a peres ügyek tárgyalásánál csak az érdekeltek lehetnek jelen, ami az országos gyakorlattól némi eltérést mutat, mivel a megyei törvényszékek teljes nyilvánosság mellett működtek s azt országos törvény soha meg nem szorította. (Prot. 1607–1640. Nr. 2. 518. l.)
1636-ban pedig kimondta a vármegye, hogy a procuratorok, ügyvédek, mikor a bírák az ítélet fölött tanácskoznak, a törvénytermet, a felekkel egyetemben, elhagyni kötelesek. (Prot. 1607–1640. Nr. 2. 801. l.)
Számos statutum intézkedik a földesúr és a jobbágy között való viszonyra nézve.
Tudjuk, hogy a jobbágyok szabad költözését az 1556: 27. és 28. t. cz. szabályozták végérvényesen. Ezek szerint a költözködő jobbágy és az elbocsátó földesúr között esetleg felmerült peres ügyeket a szolgabíró és egy esküdt intézték el. Határozatuk ellen az elégedetlen fél, a megyei törvényszékhez felebbezhetett. E felebbezések száma Nyitravármegyében 1574 táján oly ijesztő módon szaporodott fel, hogy a megye kénytelen volt kimondani, hogy törvénynapon, az ilynemű felebbezéseket az alispán, a szolgabírák, a jegyző és az esküdtek jelenlétében, a törvényszék egybegyűlése előtt reggel, sőt a délutáni órákban is köteles átvizsgálni, nehogy egyéb ügyek a tárgysorozatból leszorúljanak. (Prot. 1572–1607. Nr. I. 25. l.) 1580-ban kimondta a megye, hogy oly elbocsátott jobbágy ellen, ki a helyébe költözködőt halállal vagy házának felgyújtásával fenyegette, vagy tényleg meggyilkolta, a földesúr köteles szigorúan eljárni. Ha ezt elmulasztaná, akkor az alispán fogatja el a jobbágyot s ő bűnteti meg (u. o. 118. l.) Ha a jobbágy a megye hivatalos személyzete ellen követett el illetlenséget vagy sértést, a földesúr köteles volt rögtön elégtételt adni: ellenkező esetben a földesúr is, a jobbágy is a megyei törvényszék elé idéztetett s ha meg nem jelent, amaz a meg nem jelenés, emez a homagium büntetésében marasztaltatott el. (Prot. 1640–1672. 408. l.) 1660-ban a földesúr, mint alattvalóinak birája, köteleztetett arra, hogy a perbe hivott félre délelőtt 10 óráig várakozzék s csak ezen idő eltelte után mondhatott makacssági itéletet. (U. o. 462.) 1698-ban pedig a libertinusok összeírását rendeli el a megye és azokra, kik jogosulatlan költözködőt befogadnak, azt védik, vagy olyat kiadni vonakodnak, 40 frtnyi homagialis bírságot vet ki, mely rövid úton, a szolgabíró által hajtható végre. (Prot. 1693–1711. p. 267).
Természetes, hogy a megyei statutumok legtöbbje a nemesség jogainak védelmét is hangoztatja. Igy 1629-ben kimondta a megye, hogy mivel a vármegye területén nagy számmal vannak az egy kuriával bíró és az armalis nemesek, kik a megye terheinek viseléséhez nem megvetendő össszeggel járulnak, mivel tehát méltánytalan, hogy ezek a mágnások és birtokos nemesek mellett csak egy egyetemleges szavazattal bírnak, ezentúl a szomszédos megyék példájára Nyitravármegyében is egy-egy város, mezőváros vagy község nemessége egy-egy szavazatot képviseljen, de csak az országos és megyei ügyek tárgyalásánál. A bírói széknél ezentúl is csak egy szavazattal szerepelhetnek. Az ennek következtében szükséges összeírás foganatosításával a szolgabírák, a határozat keresztülvitelével a megyei jegyző lett megbízva. (Prot. 1607–1640. Nr. 2. 633. l.) Mivel pedig számtalanszor megtörtént, hogy nemesek a nem nemesek állapotában voltak, hogy az egyes nemesek minősége kiderítve nem volt, a mi az Ő Felségének, meg a megyének járó adózásoknál sok zavarra adott okot, 1631-ben elrendelték, hogy a szolgabírák az összes nemesek minősítési táblázatát készítsék el s különös figyelemmel legyenek a praedialistákra. (U. o. 675. l.) Hasonló összeírásokat már 1609-ben készíttetett volt a megye a jobbágyokról is. Mérvadónak kimondatott, hogy oly jobbágyok, kik 2–4 lóval, vagy igás ökörrel bírnak, négyen; olyanok, kiknek legalább egy igavonó állatjuk van s más jobbágygyal összefogva végzik a földesúr munkáját, nyolczan képeznek egy-egy portát. Azok, kik mással míveltetik ugyan földjüket, de kellő mennyiségű ingatlannal bírnak, négyen alkotnak egy portát. Azok a jobbágyok, kik csak zsellér munkát végeznek, végleg a zsellérek közzé sorolandók. (U. o. 94. l.)
Sok baja volt Nyitravármegyének, hasonlóan az ország egyéb megyéihez, az adók, valamint a bírói itéletek által kiszabott, részben a tisztviselők jövedelmét, részint a megyei bevételek egy jelentékeny részét képező bírságok behajtásával. Éppen azért ezekre vonatkozólag számos és igen erélyes határozatokkal találkozunk a megye jegyzőkönyveiben. Igy már 1580-ban kimondja a megye, hogy a szolgabírák kötelesek a megyei hatóság által kirótt bírságokat járásukban, esetről-esetre kihirdetni s ezen fáradságért egy-egy forintot kapnak. Ha azonban a szolgabíró, végrehajtás utján, behajtja a bírságot, abból őt rész nem illeti, hanem tartozik megelégedni azzala a bírsággal, mely makacsság czímén jár neki. A falusi bírák köteleztettek a faluban a bírságot beszedni s azt Nyitrára a perceptorhoz beszállítani. Ha ezt elmulasztották, ők fizették meg a kivetett bírság kétszeresét. A szolgabírónak tilos bármily bírságot magánál tartani, azt felhasználni vagy jogtalanúl valakitől birságot szedni. Ha ezt megtenné és ez reábizonyodik, akkor az alispán, minden jogorvoslat nélkül itéli el a visszaélő szolgabírót a szóban forgó bírság kétszeres megfizetésére. A megyei adókról, melyeket eddig a szolgabírák szedtek volt be s ezentúl külön perceptorokra bizatik, pontos és lelkiismeretes számadást kellett benyújtaniok. (Prot. 1572–1607. N. 1. 114. l.) 1629-ben az adószedők, már mint teljhatalmú végrehajtók szerepelnek. Ha ki készpénzben nem fizet, az adószedőnek joga van annak javait, minden jogorvoslat mellőzésével, elvenni s azokat eladni. Hogy az adózó közönség kellőleg tájékozva legyen, az adószedő, mielőtt a vidékre kiszállana, a kivetésről és a hátralékokról pontos kimutatást készít s azt a megyei esküdt kezébe adják. Ha az adózót megidézik, ezen kimutatás kéznél legyen. A megyétől e czélra kiküldött nemes, az adózók által felmutatott nyugtákat meg a kimutatást összehasonlítja s ha az adózó hátralékban van, a hátralék minden késedelem nélkül behajtandó. Ha pedig kitünnék, hogy az adószedő a nemesektől és a szegény néptől oly hátralékot követel, a melyet azok kifizettek s nyugtával igazoltak, akkor az adószedő följelentendő, hogy a megye előtt szigorú felelősségre vonassék, esetleg büntetésben részesüljön. 589(Prot. 1607–1640. Nr. 2. 604. l.) Az adószedők által kiállított kimutatások a megye pecsétjével látandók el az adószedő – 1629-ben, mikor ez kimondatott, Dióssy István – az évi hátralék pontos behajtásáért vagyonával felelős, vagyis a be nem hajtott hátralékot a megyének a sajátjából köteles megfizetni. (U. o. 633. l.) 1645-ben a megyegyűlés ismételten hangsúlyozza, hogy mindenki föltétlenűl köteles megfizetni a reá kirótt járulékokat. Ha pedig valaki vonakodnék, akkor az adószedő, a szolgabíró és egy megyei esküdt jelenlétében, minden jogorvoslat figyelembe vétele nélkül, végrehajtást eszközöl. Ily esetben a főpapok és a mágnások 50 frt, a birtokos nemesek 24 frt, a kurialisták 12 frt bírságot fizetnek. Ha pedig valaki az ily czímeken lefoglalt ingó vagy ingatlan javakat erővel visszafoglalná, az olyan egyszer és mindenkorra a megye közösségéből kizárandó. (Prot. 1640–1672. 161. l.) Mivel pedig az adók és bírságok mind külön és külön czímeken vettettek ki s azok kimutatásában, valamint a számadásokbn sok hiba fordúlt elő, a megyegyűlés 1629-ben megyei számvevői állást szervezett, annak fizetését 200 frtban állapította meg és első számvevővé Zalkay Lőrinczet választotta. (Prot. 1607–1640. Nr. 2. 633. l.)
