Szolgabírák és esküdtek.
Szolgabírák és esküdtek.
Az alispán segédei a megye kormányzatában a szolgabírák, a judices nobiliumok voltak. Mikor IV. Béla a megyei intézmény fejlődésének alapjait lerakta, minden megyébe 4–4 szolgabírót rendelt, vagyis minden megyét 4–4 járásra osztott. III. Endre már e beosztást, mely nem volt a megye területi nagyságának figyelembe vételével megszabva, törvénybe iktatta s azon csak utóbb, hosszas megfontolás után csináltak egyes megyék változtatásokat. Nyitra vármegyében tehát kezdettől fogva négy szolgabírói járás volt, a melyeket területileg azonban ma már nem mutathatunk ki, mert az oklevelekben a szolgabírák csak együttesen említtetnek, a megye jegyzőkönyveiben pedig a járások nem azok székhelyéről, hanem a mindenkori szolgabíró nevéről neveztetnek.
A szolgabírák mellett, némikép ezek ellenőrei gyanánt, a választott esküdtek, jurati et electi nobiles, vagy jurati assessores sedis judiciariae, röviden assessores működtek. Ők voltak tehát a későbbi megyei törvényszéki ülnökök elődjei, míg a XVII. században választott extraordinarii jurati assessores, 585vagyis a csupán bíráskodásra választott rendkivüli esküdtek intézményéből fejlődött a régi jó világ táblabírói különlegessége. Az esküdtek első nyomára Róbert király idejében akadunk. Innen egész Mátyás király idejéig s azontúl egész a Habsburgok megszilárdulásáig, létük folytonos ingadozásnak volt kitéve. Hol megvoltak, hol eltörülték őket. Véglegesen 1527: 1. és 1528: 4, meg 1548: 42. t. cz. által szilárdultak meg s ekkor számuk nagyobb megyékben tizenkettőre, kisebbekben hatra tétetett.
Róbert Károly idejétől kezdve nevezetes és előkelőség dolgában folyton növekedő megyei hivatal volt a jegyzőség. Mai alakjában való kifejlődése azonban csak 1613-on túlról keltezhető.
