Tisztviselők ügyköre.
Tisztviselők ügyköre.
A főadószedő felelős volt az összes kincstári adókért, azok behajtására a kiküldött biztosok mellett, a járási adószedők segédkezését is igénybe vehette, azonban a megyei adókba beleszólása nem volt. Minden egyes megyegyűlésen az adóbehajtásokról és a hátralékokról részletes kimutatást kellett előterjesztenie. A biztosok számadásait, a megye küldöttének közbejöttével, volt köteles felülvizsgálni. A számadások lezárása után a főadószedő a járási adószedőket egybehívta s velök a következő év kivetését megbeszélbe. Az ily módon készült lajstromokat a megyegyűlés elé volt köteles terjeszteni. (Nr. 10. 15–18.)
A szolgabírák kötelesek voltak a megyegyűléseken megjelenni, hivataloskodásukról jegyzőkönyvet vezetni, a kapott parancsokat haladéktalanúl végrehajtani. Bíráskodniok, valamint bírói vizsgálatot indítaniok csak az alispán megbizásából volt szabad. Ily alkalmakkor mindig az esküdt jelenlétében kellett működniök. Az esküdt által tartott vizsgálatok érvénytelenek voltak. A katona-elszállásolásnál az arányos és igazságos beosztásra kellett ügyelniök. Forspontot csak olyanoknak adhattak, kik felsőbb megbízást tudtak kimutatni. A katonai elszállásolásokról részletes kimutatásokat készítettek, a kihágásokról jelentést tenni tartoztak. (Nr. 19–23. és 25–27.) A 24. pontban pedig részletes utasításokat adott a megye a szolgabíráknak, miként kelljen tűz- és jégkár, valamint árvíz által okozott károk megállapításánál a vizsgálatot foganatosítaniok. A 27. pont az esküdtek kötelmeiről szól s őket teljesen a szolgabíráknak rendeli alá, míg a 28. pontban a szolgabírák nyernek részletes utasítást a nagyobb katonai átvonulásokkor követendő eljárásra nézve.
A járási vagyis részleges adószedők, az adószedés napjáról jó eleve kötelesek voltak az egyes községeket értesíteni. Tiltva volt a pénzt hozó parasztok hosszas várakoztatása, jogtalan haszon hajhászása. A nemesi illetékeket mindig a helyszínén tartoztak beszedni. A befizetett adók nyugtatásáról adókönyvecskéket készítettek, a melyek első lapján a kivetés, másodikon a befizetés, harmadikon a hátrálék lőn kitüntetve. Számadással az általános, vagyis a főadószedőnek tartoztak. (Nr. 29–33.)
Az utak és hídak javítása első sorban azon község terhét képezte, a melynek határában a javítandó út vagy híd feküdt. Ha nagyon rosszak voltak az utak, vagy a község nem győzte a javítást, a szolgabírónak joga volt a javításhoz a szomszéd-községeket is berendelni.
Oly utakat és hídakat, a melyeknek vámjuk volt, az illető földesurak tartoztak fenntartani. (Nr. 34.)
