Szlávok.
Szlávok.
Mig ezek történtek, az alatt messze északról megindult déli irányban a szláv áradat. Ez a foglalni vágyó, de épenséggel nem bátor nép, vigyázva, nagy körültekintéssel terjeszkedett. A mely földrészt a hatalmasabb népek 473elhagytak volt, azt ők rögtön megszállták s abban iparkodtak erős fészket verni. A Viszló és a Balt tenger keleti csúcsa, a Kárpátok és Novgorod, meg a Don és Dneper vízforrásai között lévő ősi tanyájukról az Elbe felé iparkodnak. A VI. század elején ellepik a mai Morva- és Csehországot, de a Kis-Kárpátokon nem merészkednek átlépni. A longobardok elvonulása után nyitva marad egy időre az út a délvidék felé. Ezt az alkalmat bőségesen kiaknázzák s elárasztják Noricumot, Karniát, Felső-Ausztriát, Stiriát, Karinthiát. A VII. században a Kárpátok mögül előbujnak a horvátok és a szerbek s a Száván túlra vonulnak le. A szlávok tehát hazánk mai területén csak a Fertő és Balaton egyes vidékein tanyáztak és az avar seregben, mint felfogadott harczosok vettek részt, állandó megtelepedésüknek azonban ez idő tájban még nincs nyoma.
Midőn 791-ben Nagy Károly hadat vezet az avarok ellen s a jobb szárnynyal, mely az ő saját vezérlete alatt állott, egész a Rába torkolatáig halad előre, a frank hadak, a sereg balszárnya, Pozsony és Nyitramegye területén is táboroztak. Ezen ötvenkét napos táborozás nem tünt el nyom nélkül. A Morva folyó táján tanyázó szlávok, úgy látszik, vérszemet kaptak s mind előbbre és előbbre nyomúltak; úgy, hogy midőn négy év mulva a frank sereg ismét megjelent az avarok földjén s kivált, mikor 803-ban Avarország frank uralom alá került, a Morva, Vág, Nyitra és Garam mellékén már szláv népek tanyáztak.
AZ ŐSKORI LELETEK HELYÉNEK TÉRKÉPE.
Eredeti rajz.
A szlávok, a Nagy Károlynak tett szolgálataikban bizva, lassan, de folytonosan előhaladtak, sőt most már a meggyengült avarokkal is szembe szálltak. A Duna balpartjáról teljesen elüzték az avarokat, átkeltek a Dunán is, úgy hogy Teodor, majd Ábrahám avar khágánok, magához a császárhoz kényszerűltek segélyért folyamodni a szlávok ellen. Ez 811 táján történt. Ekkor tehát a szlávság Nyitravármegye területén már erős gyökeret vert.
Nagy Károly birodalmának új részeit biztosítani óhajtván, markokat, vagyis bánságokat állított fel. Még pedig egy keletit és egy délit, amannak Lorch, emennek Friaul volt székhelye. A bánságok élén álló markgrafok meghagyták az alávetett népek külön szervezetét s csak az egységesítő kapcsok megszilárdításán törekedtek. A szláv elem köréből hosszú ideig semmiféle önálló szervezet hirét sem halljuk s egyetlen morva fejedelem nevét sem ösmerjük. Csak 830-ban kezd e nép önállóan szerepelni. Ez időben tünik fel ugyanis Mojmir, ki a Taya és a Morva völgyében birt önálló morva herczegséggel és Privina, kinek herczegsége a Morva és Garam folyók közé esett. Amannak székhelye valószinüleg Vellehrad, emezé Nyitra vala.
A két morva herczeg között azonban csakhamar vetélkedés támad. Egymásra törnek s változó szerencsével hadakoznak. Privina, a nyitrai herczeg, a keleti bánhoz, Radbodhoz fordul segélyért, sőt, hogy a frankok rokonszenvét jobban biztosítsa magának, egész háznépével megkeresztelkedik, hittérítőket hiv országába és Nyitrán Adelram salzburgi érsek közreműködésével 474templomot épít, a melyet azután az érsek helyettese, a passaui püspök felszentel és papokkal lát el. Igy beszéli el ezt a bajorok és karantánok megtéréséről 871-ben készült krónika.
Privina nyitrai herczegsége azonban nem volt hosszú életü, Mojmir folytonos támadásaival szemben nem tudott megállni. Privina már 837 táján elmenekült s hosszú viszontagságok után, a bajor Lajos kegyeit megnyervén, a Zala folyó mentében létesített egy új szláv herczegséget, 859-ben azonban gyilok vet végett hányatott életének s herczegsége, a dupleipi ispánság kivételével, fiára, Koczelre háramlik át.
Privina elhagyott örökségét, a nyitrai herczegséget I. Mojmir foglalta el. A frankok eleintén nyugodtan türték e terjeszkedést, midőn azonban meggyőződtek arról, hogy Mojmir teljes függetlenségre törekszik, hadat üzentek nekik. Lajos bajor király 846-ban jelent meg a Morva és Nyitra táján, Mojmirt hatalmába ejtette és helyébe kisöcscsét, Rastizot vagy Ratizlávot ültette.
A ravasz és fondorlatokban ügyes Ratizláv az egyesített két morva herczegségből egységes fejedelemséget formált. Lajos hamar kiismerte ugyan az álnok lelkü szláv herczeget s 855-ben hadat is vezetett ellene. Azonban országa belügyeivel is el lévén foglalva, nem léphetett fel ellene teljes erővel s eredménytelenül kényszerült visszatérni. A következő évben pedig a keleti bánság gondjait egészen levetni óhajtván, lorchi markgróffá fiát, Karlmannt tette. Rastiz most Karlmannal szövetkezett s atyja ellen bujtotta őt. A zavaros helyzetből pedig ő maga halászott legnagyobb sikerrel, mert kijátszotta Karlmann jóhiszemüségét s fejedelemségének csaknem teljes függetlenséget biztosított.
