A szatmári 12 pont.
654A szatmári 12 pont.
A gyűlés, mely ezen átírat vitatására hivatott egybe, 1842. augusztus 29-én kezdődött br. Mednyánszky Alajos főispán elnöklete alatt. Ugy látszott, írja Lucskovits, hogy a Károlyi Lajos gróf farkasdi jobbágyai csak a 12 pont legyőzésére voltak behozva. Sokan voltak a szakolczai és a nyitrai alsó járásból. Megjelent sok oly mágnás is, ki azelőtt soha feléje sem nézett. A 12 pont felolvasását elég nyugodtan hallgaták végig. Ekkor felállt Thuróczy Tádé táblabíró és rövid, de kemény, meg határozott beszédében a 12 pont ellen nyilatkozott. Beszédét óriási éljenzés követte. Rudnyánszky János a szabadelvű párt egyik vezére, a 12 pont mellett érvelt. Erre kitört a vihar. Az ingerült nemesek „ki vele” kiáltásokkal kardot rántottak, az asztalokra ugráltak, törtek-zúztak mindent, mi kezük ügyébe akadt. Rudnyánszky e szokatlan látványtól annyira megijedt, hogy a főispán szobájába menekült. Utána futott a párt nehány embere, sőt utána mentek az alispánok is. Csak a főispán ült rendületlenül helyén. A feldühödt nemesség, látván Rudnyánszky menekülését, iszonyú ordítások között a kijárat felé tódult. Végre, midőn a tömeg egy része a folyosókra ömlött ki, a főispán szólani kezdett s nagy erőlködéssel helyreállította a csendet. Erre Rudnyánszky is bejött s a főispán elrendelte a szavazást. A 12 pontot óriási többséggel elvetették.
A közgyűlés harmadik napján a becsődített köznemesség már eltávozván, ez alkalmat az ellenzék felhasználta s kivánta, hogy az első nap határozata, mely erőszakos jelenetek utánhozatott, vizsgáltassék felül. A főispán azonban félt, hogy ez által ujabb botrányok keletkezhetnek s a felülvizsgálatról hallani sem akart.
