Germán-kor.
Germán-kor.
A késő La Tčne-Típusból kifejlett germán kardforma széles pengéjét s markolatába való hosszú keskeny tüskéjét vélem azon felismerni. Egy kard a hozározsdásosodott hüvelyrész miatt érdekes, a melyen a szíjra akasztásra szolgáló kampó is fönnmaradt. A széles pengéjű kések római formákra emlékeztetnek, egy felfűzött csontlapokból összeállított, bronzveretékes nyelű, hajlott pengéjű vaskés pedig kétségtelenül római készítmény. A keramikában is látszik a római technika hatása, főleg kétféle anyagot különböztetünk meg, a dunántúli barbárok hagyatékának jól ismert, a hatvani és boldogi késő La-Tčne termékektől némileg eltérő szürke anyagot, mely a római formák után indul, az edények felülete fényesre van sikálva s könnyedén benyomott vonaldíszítményei még fényesebben kisikált voltukkal válnak el a környező felülettől. A másik anyag a terra sigillata többé-kevésbé sikerült helyi utánzata, valószínűleg nem itt készült, bár figurális ábrázolatai nem épen a legsikerültebbek, a nagy terrasigillata tál, melyen egy körülfutó sávon ugró oroszlánok sorát látjuk, a tárgyon a készítő bélyegét is megleljük FSVPVP (Pupus f(ecit)). Egy másik vékonyfalú, prov. római készítménynek látszó, öblös kis szürke edényt, a rajta levő és még megfejtésre váró írásjegyekből álló felírat tesz érdekessé. Ezeken kívül már csak kisebb leletekről van tudomásunk, melyek talán ehhez a csoporthoz fűződnek; egy újszászi sírleletről, a melyben aláhajtott lábú fibula kíséretében, 165 darab négylapúhasáb-alakú üveggyöngy, hosszúkás négylapú és gömbölyded borostyángyöngy (65 darab) és 81 darab kerek, lapos borostyángyöngy volt. (R. N. 32/1901). Továbbá néhány magassarkú számszeríj-fibulát Törtelről, a velük előkerült tárgyak közül csak a karpereczet és a díszítményes bronzlapot sorozhatjuk ide, míg az állatfejes számszeríj-fibula talán még kora La-Tčne. Leltek antik tárgyakat az alpári Zalán vára nevű telepen és Pusztaforrón. Feltételesen idesorozhatjuk a Dabason, illetőleg Gyón határán lelt és Halász Zoltántól (42/1882) a Nemzeti Múzeumnak ajándékozott korongon készült agyagedényeket; a dunavecsei aranynyakéket a Nemzeti Muzeumban, mely csavart huzalból készűlt s végei kapocsalakra vannak hajlítva, a vele együtt lelt fehér tükörfémből készült korong révén; a dunavecseihez hasonló tassi bronz és vegyesfém tükröket és tükör fogantyúkat; a Kúnszentmiklóson lelt ezüst fibulákat s a Peszér pusztán lelt üveggyöngyöket és cseréptöredékeket (10/1851). Érsekcsanádon és Császártöltésen is fordultak elő idetartozónak látszó sírleletek, melyeket nem ismerek. Kiskőrösön antik arany fülbevalók kerültek felszínre (R. N. 52/1894). Kalocsáról és Ráczkevéről is őriz a Nemzeti Múzeum idesorozható leleteket. Szándékosan utoljára hagytam e felsorolásban az újhartyáni sírleletet, mert ez már a korszak határán állónak látszik s talán már inkább azokhoz az emlékekhez fűződik, melyek a most ismertetett csoportot követik, t. i. a germán faj emlékeihez. A községi homokbánya területén egy most lehordás alatt álló nagy buczkából kerültek 192elő a leletek, melyek éjszaknyugat-délkeleti irányú vázat kísértek, mellette jobbról, kezeügyében feküdt a kard, feje mellett a pajzsdudor s ugyancsak jobbról valamivel távolabb lócsontok között a zabla. A találó munkások előadása oly egybehangzó és értelmes volt, hogy nem lehet kétséget támaszatni a tárgyak helyzete felől; az agyagedények, sajnos, kevéssé érdekelték őket, mert helyzetükről tájékoztatni nem tudtak. A nagyobbik edényt alakján kívül a felületét borító máz is érdekessé teszi. Kétségtelenül a germán faj emlékei közé sorozhatunk egy amattól korra valószínűleg csak igen kevéssé eltérő sírleletet, a vármegye dunántúli részéből: Pilisvörösvárról (144/1907). A készlet ebben a sírban is ugyanaz, mint az előzőé, de még egy germán típusú lándzsa és csat járul hozzájuk; de míg az újhartyáni pajzsdudor analógiák nélkül áll, emez, nyomottabb alakjával, nagyfejű aklaszögeivel, középső gombjával, a germán emlékek mellé sorakozik, valamint a töredékesen fennmaradt kard, gula-alakú markolatgombja révén és az alúl öblösödő, profilált peremű edényke is. A vörösvári paizsdudorhoz hasonló paizsdudor van a N. Múzeumban Tökölről is. (R. N. 76/1876. 49.).
Mindössze három helyen maradt még emlék a vármegyében ebből a csoportból, de e számszerinti szegénységért bőven kárpótol kápráztató pompájával a pusztabakodi sírok tartalma. 1859-ben bukkantak az ottani érseki majorban végzett építkezés alkalmából azokra a vázakra, a melyeket az akkori kalocsai érsek, Kunst József által a Nemzeti Múzeum régiségosztályának ajándékozott ékszerek kísérnek; mindössze két sír tartalmával van dolgunk, de a germán ízlés és germán formák számos jellemző képviselőjére találunk közöttük. Így a hatalmas ezüst-fibula félkorong alakú fejének kerületén arányosan elosztott három bimbóval, a kengyel kiágazását körülfogó, gömböcsös díszű keretekbe foglalt, domború almandin csöppeivel; a tömören öntött kis fibula, a germán ízlésre oly jellemző fafaragásszerű technikát szemlélteti; s a rekeszes ötvösség is képviselve van itt a gyűrűkkel – mind a három példány feje más változat – és egy súlyos csattal. Jellemző a fülbevaló, a sarkain letompított koczka idomát mutató csüngőjével, a melynek csupán a váza maradt meg, mert az almandinlapok kihullottak belőle. Rendkívül tetszetősek a díszes nyakékek: egyikök a sodrott aranyláncz, a róla lefüggő háromszögalakú ékkő-rekeszekkel könnyedségénél fogva, a másik a gömbalakra csiszolt almandinok sötét, meleg színével hat. A legsajátságosabb tárgy kétségtelenül az arany karperecz. Már a szerkezete is meglepő és leleményes, mert szétnyitható, kis tengelylyel egybekapcsolt két részből áll, a melyek egy almandinos fejű csavarral záródnak; de érdekes figurális díszítése miatt is. Az állatfejekben végződő karperecz régi forma s előzményei egész a hallstatti korig nyúlnak vissza. A germán ízlés szívesen alkalmazza ezt a formát, mint a hogy fibulák, csatok lemezének széleit is rendszerint fantasztikus állat- vagy madárfejekkel, karmokkal díszíti. Ilyeneket látunk a kecskeméti germán sírleletben levő két fibulán és egy gátéri sírban, későbbi kor emlékeivel együtt lelt fibulán is. A bakodi karpereczen meglepő a gránátok ügyes alkalmazása. A leletet kísérő agyagedények arról tanúskodnak, hogy a már a késő La-Tčne-ízlésben is föllépő, begyűrt oldalú edények, még a germánok előtt is kedvelt formát alkottak. A germán emlékhez számítandó még egy gátéri sírban lelt fibula, egy kecskeméti sírlelet, egy félegyházi sírlelet tárgyai, ú. m.: egy díszes ezüst fibula, nagy csat, stilizált emberfejjel, tükör és fésű, továbbá egy szikrai (Alpár) sírlelet, a melyben ugyancsak fibula, csat, tükör volt, ezeken kívül azonban több gyöngy és lándzsa is; végül egy rekeszes granátokkal díszített arany cicada-fibula Csömörről.
