Bátya.
Bátya.
Bátya, az úgynevezett Sárközön fekvő nagyközség, 854 házzal és 3613 magyar és szerb-ajkú lakossal, kik között azonban a magyarok többen vannak. Vallásuk római katholikus. A posta helyben van, távírója és vasúti állomása pedig Kalocsa. E község 1369–1519-ben a szekszárdi apátság egyházi nemeseinek birtokai között foglal helyet. A török hódoltság alatt nem pusztult el egészen, 1691-ben 1/8, 1695-ben pedig 3/4 portával van megróva. Plebániája 1698-ban keletkezett. Anyakönyvei 1715-ben kezdődnek. Temploma két ízben is leégett; 1780-ban, midőn az egész község a lángok martaléka lett és a XIX. század közepén; 1849-ben azonban a templomot újjáépítették. Az 1754. évi vármegyei nemesi összeírás szerint Tarkó János, a solti járás főszolgabírája volt itt birtokos; ezenkívül még Németh Sándornak és Csiszér Györgynek volt itt kisebb birtokuk. A XIX. század első felében a Vigyázó, a Rakovszky, a Németh s más családok birtak itt földesúri joggal. Jelenleg gróf Vigyázó Sándornak, továbbá a kalocsai érseknek és a főkáptalannak van itt nagyobb birtokuk. Hozzátartoznak a következő puszták, illetőleg lakott telepek: Oroszpuszta, Kerekpuszta, Tirapuszta, Czirókhátdűlő, Alsószállások és Felsőszállások.
