Lórév.
Lórév.
Lórév, nagyközség a ráczkevei járásban, a Csepelszigeten, 146 házzal és 656 szerbjakú és gör. kel. vallású lakossal. Postája, távírója és vasúti állomása Ráczkeve. Egyike már a vezérek korában megszállott helyeknek. Az árpádházi királyok családi birtoka volt. 1264-ben Portus equorum, 1276-bar Loureu, 1453-ban Lwrew alakban említik az oklevelek. A helység lakosai nagyobbrészt szerb eredetűek, a kik a török hódoltság után, különösen 1706-ban, Becséről gyülekeztek ide; ennek emlékére vezetékneveik előtt most is sok család viseli a becsei előnevet. A szatmári békekötés után a népesség Szerbiából jött új telepesekkel is szaporodott. 1715-ben 11, 1720-ban 20 adóköteles háztartást vettek fel itt az összeírásba és közülök csak kettő volt magyar, a többi szerb. 1848-ig az uralkodó család volt a helység földesura. 1848 szeptember 30-án itt végeztette ki Görgey Artur gróf Zichy Edmundot, Fejér vármegye akkori főispáni helytartóját, a kit Adonynál fogtak el a Hunyady-huszárok. A kivégzés helyszínén a ráczkevei uradalom 1849-ben gótstílű kápolnát építtetett, mely ma is fennáll. A tagosítás 1862-ben történt, barátságos egyezség szerint. 1893 augusztus 29-én a községben tűz ütött ki és rövid idő alatt a falu háromnegyed része leégett.
