Makád.
Makád.
Makád. Nagyközség a Csepelsziget legdélibb részén. Lakosainak a száma 1700, a kik mind magyarok és reformátusok. A házak száma 387. Postája helyben, távíró és vasuti állomása Ráczkeve. A helység középkori neve Makófalva volt. Az 1633–34. évi török kincstári adólajstromokban a ráczkevei járás községei között állott fenn, 25 összeírt házzal. A református egyház már 1570-ben megalakult. 1621-ből való a ref. egyháznak ma is használt aranyozott úrvacsorakelyhe. Az anyakönyvek 1744-ben veszik kezdetüket. A török hódoltság alatt nem pusztult el. Az 1690-ben eszközölt összeírás alkalmával a lakott helyek között foglal helyet. 1691-ben 5/16 portával rótták meg; ekkor az egész Csepelszigeten levő helységek között Ráczkeve után a legtöbb adót fizette. 1695-ben a portaszám 1 3/4-re emelkedett s ekkor kétszer annyit fizetett, mint Ráczkeve. 1715-ben 23, 1720-ban már 55 adóköteles háztartással szerepel az összeírásban. Lakosai mind magyarok voltak. 1737-ben már virágzó helység. 1770-ben az úrbéri összeírás alkalmával 53 16/32 úrbértelket írtak itt össze. 1848-ig a cs. és kir. családi alapítványi uradalom volt s ma is az a helység földesura. Az úrbéri szabályozás 1863-ban történt. A helységet az árvíz több ízben elpusztította. A ref. templomot a XVII. században és 1804-ben megújították. A lakosság hitelszövetkezetet, 48-as olvasókört és temetkezési egyesületet tart fönn. A dűlőnevek közül a Házhelyekhez az a hagyomány fűződik, hogy századok előtt ott volt a mai község. Hozzátartozik Gyála-puszta (a középkorban Gyál néven említik az oklevelek), hol 1323-ban Szent György tiszteletére emelt templom állott. 1407–1455-ben önálló községként szerepel. 1455-ben a Haniki családé volt; 1483-ban a Kenderesi család birtokában találjuk. Nyugat felé szomszédja volt Kerekegyháza, mely már 1323-ban önálló helységként szerepel s a Kerekegyházi család birtoka. Kerekegyházi Gergely magtalan halálával 1484-ben Kisvárdai Aladár 94és Brezai Horváth János nyerik adományul Mátyás királytól. Ide tartozik még Bokros puszta is.
