Pestmegye ősi határai.
Pestmegye ősi határai.
vármegyének ez az ősi törzse a Szent Istvántól alapított első megyék sorában foglalt helyet. Szorosan körülírt határai nem voltak s azért sokszor előfordul, hogy egyes községei hol Fejérmegyében, hol Külső-Szolnok, vagy Heves, sőt Csongrád vármegyében fekvőknek mondatnak. Ősi területe jobbadán összeesett mai területével, ha abból a Csepelszigetet, a solti széket, vagyis az Ó-Dunaágtól nyugatra eső területeket, éjszakon pedig Váczot és környékét leszámítjuk. Tehát eredeti határai voltak: éjszakon Vácz, mely akkor Nógrádhoz tartozott, délen Félegyháza, a melyen alól, kezdetben, lakott terület le egész a Bácskáig alig volt. Nyugatról egész Pestig a Duna határolja. Itt átlép a Dunán, hogy csápjait kibocsássa a pilisi és fejérmegyei terület és a Duna közé ékelődő háromszögre, melyen Szenterzsébeten alul Kistétény, Nagytétény, Diós, Érd, Sóskút, Tordas, Kulló, Tárnok, Zámor és Berki feküdt. Keletről Nagykátáig Hevesmegyével és a Jászsággal csaknem a mai határok állottak fenn. Abony, Nyársapát, Tetétlen, Jenő, Kécske, Szentkirály, Alpár már változnak és hol Pesthez, hol, igaz csak elvétve, Külső Szolnokmegyéhez számíttatnak.
A megye középpontja és legrégibb lakott helye Pest volt, mely várszerű jelleggel bírt. Várkastélya Diódon volt s ezenkívül öt mezőváros alakult területén. Ezek: Czegléd, Kecskemét, Kis-Hatvan, Kőrös és Szecső.
