Hatáskörök.
Hatáskörök.
Ámbár a vármegye élén álló tisztviselők hatáskörét, az országszerte egyenlően kifejlődött szokásjogon kívül, nagy általánosságokban az ország törvényei is meghatározták, mégis az egyes vármegyék esetről-esetre szükségét érezték, hogy egyes tisztviselők jogkörét szorosabban körülírják. Pest-Pilis-Solt vármegyék jegyzőkönyveiben ismételten találunk erre vonatkozó szabályzatokat. Igy például az 1660-iki megyegyűlés az alispán bírságolási jogkörét határozza 312meg, az 1678-iki pedig a hagyatéki osztályban követendő eljárását, meghatározván 2000 frtban azt a maximális összeget, a mikor az alispán önhatalmúlag járhat el. (Protoc. 1657. 64. pag. 118 és 1669–79. p. 302.) A szolgabírák hatáskörére vonatkozó szabályokat alkotott az 1657-iki, az 1661-iki és 1666-iki megyegyűlés. (Protoc. 1657. 64. p. 17. és p. 154, 1664.–69. p. 36.) Behatóbb szabályzatot alkotnak az 1725-iki, 1730-iki és 1750-iki statutumok.
Érdekes és sok tekintetben egyedülálló a vármegyének 1733-iki határozata, mely az alispán túlkapásaival szemben a főispáni hatáskör egyes eseteit állapítja meg. Kimondja ugyanis, hogy ha az alispán megyegyűlés tartását tartja szükségesnek, ezt oly időben hirdesse meg, hogy a főispán előzőleg ő kir. fenségének a tárgysorozatot bemutathassa s arra vonatkozólag elhatározását kikérhesse. A megszavazott határozatokat szintén köteles az alispán a főispánnak bemutatni. Ha akár lemondás, akár halálozás következtében valamely tisztség megürül, az alispán az arra hivatottak sorából többeket a főispán elé terjeszteni köteles. A vármegye levéltárában a járási szolgabíráktól és az úriszékektől hozott minden ítélet elhelyezendő s a levéltár a főispán ellenőrzése alatt áll.
