Erkölcsi élet.
Erkölcsi élet.
Erkölcsi életükben a szokás az irányító hatalom. Könnyebben vétenek a törvény és a vallás parancsai ellen, mint a szokás ellen. A szeretet és gyűlölet könnyen átmegy egymásba, s főleg a szokás az, a mi káros szenvedélyeiket fékezi. Szinte erkölcsi elvük ez: ha te így, én is úgy! Ezért azután gyakoriak a perlekedések. A jogát egyik se engedi, inkább mindent koczkára tesz. A bosszú, különösen a tevszerűen végrehajtott bosszú, ritka, csak ígérik azt és átkozódnak. A káromkodás borzasztóan el van terjedve és még egyre terjed; fiatal legények és gyerekek beszéde is tele van a legocsmányabb szók és kifejezések oktalan használatával. Életüket a föld irányítja és a vagyonosodási vágy sarkalja őket. Politikai dolgokban nagy az ítélethiány és a hiszékenység. A törvényeket, a közérdeket meg nem értik. Távol tőlük, magasan felettük van egy hatalom, a minek engedelmeskedni kell: – ez a kormány. Ettől várnak minden jót és úgy találják, hogy nem kapnak tőle semmit. Kétségbeejtőnek tartják a „szegény ember” sorsát, nem törődnek a politikai változásokkal, „az nekik úgyis mindegy” és szívesen bolondulnak a népvezetők után, akármilyen képtelen igéretekkel kecsegtetik őket. Ha a törvény elitéli demagógjukat, vértanút látnak benne s egyetlen bűnének azt tartják, hogy „kimondta az igazságot.”
