A fölszabaduláskor.
A fölszabaduláskor.
A kereskedés a török uralom megszünése utáni időben nagyon kezdetleges volt és leginkább az állatok és nyerstermények értékesítésére: marha, bor és gabona eladására szorítkozott. Ez idő tájban 1 forint volt 1 köböl gabona ára. Tulajdonképeni hivatásos kereskedő alig lakott a vármegyében. Budán és Pesten kívül csak a mezővárosokban találkozunk némi kereskedelmi élénkséggel. Igy 1715-ben Czegléd mezővárosban 3 kereskedő lakott, kik a boltért 30 frt bért fizettek a városnak. Nagykőrös mezővárosban a lakosság maga nem foglalkozott kereskedelemmel, hanem a város idegen kereskedőktől élvezett 20 frt bérjövedelmet. Ráczkeve mezővárosban volt néhány marhakereskedő, míg Szentendre mezővárosban a ráczok egy része kereskedett és faboltokban árúsították apróságaikat, sőt vásárokra is jártak. A szentendrei görög kereskedők és kalmárok 1698 július 13-án czéhszabadalmat nyertek. 1720-ban Kecskemét mezővárosban néhány görög és örmény boltos lakott, a kik 80 frt bért fizettek a városnak. Nagykőrösön az idegen kereskedők ekkor 28 frt bért fizettek. Dunapataj mezővárosban 1 görög kereskedő 30 frt bért fizetett a városi bolthelyiségért. Ráczkevén 2 marhakereskedő és néhány szatócs lakott. Szentendre mezővárosban volt 3 marhakereskedő és 4 bolt; ez utóbbiakból 170 frt bérjövedelme volt a városnak. Az 1720. évben Pest-Pilis-Solt vármegyében (a Kiskunság kivételével) összeírtak összesen 7 kereskedőt. A Kiskun kerületben alig van ekkor a kereskedelemnek némi nyoma. Csak Halason élt 1 görög boltos és ez fizetett némi haszonbért a városnak.
