A vasút.
A vasút.
A határba érve, nemsokára Nyársapát nagy és tágas állomásába robogunk, mely keletkezését nagyrészben Szarka Mihály kir. tanácsos áldozatkész buzgólkodásának köszönheti s mely a tanyai lakosság terményeinek közvetetlen fölvételére és továbbítására szolgál. Innen kezdve a vonat homoki szőlőtelepek között halad egészen Nagykőrösig, melynek kiemelkedő tornyait és emeletes házait a pályát szegélyező fáktól csak akkor látjuk, midőn már majdnem a pályaudvaron vagyunk. Itt volt valaha a Sirató nevű temető, melynek eredetét Tompa Mihály megénekelte. Az állomási épület meglehetősen dísztelen és a forgalomhoz viszonyítva, kicsiny. De annál nagyobbak az árúfölvételi épületek, azonban nyár idején, mikor az ugorka, dinnye és gyümölcs elszállítása óriási méreteket ölt, még ezek is szűknek bizonyulnak. Az állomástól délfelé van még a Fekete-megálló. Az államvasutak czegléd–kecskeméti szakasza 1853. szeptember 1-én nyílt meg a forgalom számára és ma már évente – az 1909. évi kimutatás szerint – 115.560 utas érkezik a nagykőrösi állomásra és kb. ugyanennyi indul is innen. Az árúforgalom a következő: érkezett 242.852 m teherárú és 115.728 m gyorsárú; föladtak 187.197 m teher és 82.120 m gyorsárút. A város érdekeit szolgálja az 1909-ben megnyílt czegléd–csemői motoros helyi érdekű vasút is, melynek végállomása a nagykőrösi határ éjszaknyugati sarkába esik.
