AZ EV. REFORMÁTUS EGYHÁZ.
AZ EV. REFORMÁTUS EGYHÁZ.
A reformáczió első sugarai kétségkívül Wittenbergből hatottak be először hazánkba, de ismertekké lettek jó korán a svájczi reformátori tanok is.
I. Ferdinánd 1527 aug. 20-án kiadott rendeletében kemény büntetést szabott azokra, a kik Luthert, Carlstadtot, Zwinglit és Occolampadiust követni merészelik. Az 1548-iki pozsonyi országgyűlésen Ferdinánd fölhívja a rendeket, tanácskozzanak arról, miként lehetne az „eretnekségeket” kiírtani, különösen az anabaptistákat és „sacramentariusokat”, a kik alatt a Zwingli és Kálvin követőit értette, Magyarországból kiűzni.
A svájczi reformátori tanok tehát nem csupán elvétve találtak követőkre, hanem már eleinte is sok követújük lehetett, hiszen az országgyűlés akarja őket hazánkból kitiltani.
Sajnos, nincsenek adataink arra vonatkozólag, hogy a svájczi reformácziónak legelső terjesztői – s éppen Pozsony vármegyében – kik voltak; nem ismeretes előttünk az sem, hogy e vármegye melyik községeiben alakultak református gyülekezetek. Tény az, hogy a felső dunamelléki, vagy mátyusföld-csallóközi egyházközségek református egyházkerületté csak a XVI. század végén alakultak. Ehhez az egyházkerülethez tartoztak a mosony-, pozsony-, nyitra-, komárom-, esztergom-, bars-, hont- és nógrád-vármegyei egyházközségek. Az is tény, hogy ez az egyházkerület öt esperességből alakult. Ezek az esprességek a következők: 1. samarjai, 2. komáromi, 3. komjáti, 4. barsi, 5. palánki vagy nógrádi.
A mátyusföld-csallóközi egyházkerület.
1650–1668 között.
A protestánsoktól 1647-ig elvett templomok.
I. Lipót alatt.
Artikuláris helyek.
A mai egyházközségek.
Szenczi Molnár Albert.
