Ínség.
Ínség.
Ugyanez év elemi csapásokkal is sujtotta a vármegye népét. A rossz termés miatt, tél középen, éhinség fenyegette a legszegényebb néposztályt és a kisgazdákat. A vármegye kettős akczióval akart segíteni. Az egyik az volt, hogy a vagyontalan munkaképeseket közmunkákkal juttassák sürgős keresethez. A kormányt 568az országgyűlés felhatalmazta, hogy egy millió frt erejéig végeztessen a vármegyékben közmunkákat s ebből 10.000 frt-ot bocsátottak Somogy vármegye rendelkezésére. A másik módja a segítésnek a gabonakiosztás volt, ezt alkalmazták a volt úrbéres kisbirtokos osztálynál. Egyes községek, be sem várva a vármegye intézkedését, maguk gondoskodtak szükségletükről. Így a lengyeltóti járáshoz tartozó községek, a községi képviselőtestületeknek jótállásával, 4236 mérő kenyérnek való gabonát vettek kölcsön, a tabi járási községek 7000 mérő gabonát osztottak ki a segélyre szoruló kisgazdák között, hogy azután a kiosztott gabona árát 1874 szeptemberében 9% kamattal visszafizessék. A vármegye e községek példáját követve, készpénzért, kb. 5400 mérő rozsot és kukoriczát vásárolt s ezt a községek útján, kölcsönképen szétosztotta az inséges kisbirtokosok között.
Az egyes országos gyászesetekből a vármegye mindenkor kiveszi részét. Így 1870-ben küldöttségileg vesz részt a vértanuhalált halt első felelős miniszterelnök, gróf Batthyány Lajos hamvainak ünnepélyes éltakarításán, Budapesten. A küldöttség tagjai Csépán Antal alispán vezetésével Somssich Lőrincz, gr. Zichy János, gróf Somssich Imre, Jankovics József, Tallián Sándor, Madarász József, Sárközy Béla, Boronkay Károly, Kacsóh Lajos voltak. Mély gyászának a vármegye törvényhatósági bizottsága jegyzőkönyvileg ad kifejezést, a fennkölt gondolkozású vallás-és közoktatásügyi miniszter, báró Eötvös József elhunyta alkalmából is.
