Képviselő-választások 1872-ben, 1875-ben és 1878-ban.
Képviselő-választások 1872-ben, 1875-ben és 1878-ban.
Az 1870-es években Somogy vármegye képviselőivé, még pedig először is az 1872-iki választásokon, megválasztattak: a csurgói kerületben Sréter Lajos, Kaposvárott Körmendy Sándor, Lengyeltótiban Szalay Imre, Marczaliban Horvát Sándor, Nagyatádon P. Szatmáry Károly, Szigetváron Mednyánszky Sándor, Szilben gróf Hunyady László, Tabon Máttyus Arisztid. Az 1875-iki választásokon csurgói képviselővé választották gróf Somssich Imrét, Kaposvárott Somssich Pált, Lengyeltótiban Szalay Imrét, Marczaliban gróf Széchényi Pált, Nagyatádon P. Szatmáry Károlyt, Szigetvárott Fornszek Sándort, Szilben Kacskovics Sándort, Tabon Szontágh Pált. Végül 1878-ban megválasztották Csurgón László Imrét, Kaposvárott Gáspár Lajost, Lengyeltótiban Szalay Imrét, Marczaliban gróf Széchenyi Pált, Nagyatádon gróf Somssich Imrét, Szigetvárott Fornszek Sándort, Szilben gróf Hunyady Lászlót, Tabon Miklós Istvánt. A választottak között persze Deák-párti, balközépi és szélsőbali képviselők vegyesen vannak, de a vármegye politikai irányáról nagyjában mégis a következő állapítható meg: a kiegyezést a törvényhatósági bizottság óriási többsége helyeselte s Deák-párti volt. Később a Tisza Kálmán vezetése alatt álló balközép erősödött meg, de 1875-ben, midőn a két párt „szabadelvű párt” néven fuzionált, a vármegyegyűlésen a kormánypártiak voltak többségben. Azonban az 1875-iki képviselőválasztásokból hatalmas többséggel kikerült (329 képviselő) szabadelvű párt, a napirenden felmerült ellenkező nézetek és kérdések következtében, 2–3 év alatt fogyni kezdett. Különösen két kérdés gyarapította az ellenzék híveit. Az egyik a kiegyezés megújítása, illetőleg a vámszövetség és bankkérdés megoldása volt, mely miatt sok volt balközépi és Deák-párti képviselő kilépett a szabadelvű pártból. Ezek közé az elégedetlenek közé tartozott 1878-ban Somssich Pál is, a ki kimagasló vezéregyéniség volt Somogyban s kinek a példája nagyon hatott a vármegyében az ellenzéki közszellem kialakulására. Népszerűtlen volt a Tisza-kormánynak és gróf Andrássy Gyula külügyminiszternek keleti politikája is. Bosznia okkupáczióját a magyar közvélemény helytelenítette és Somogyban is igen élénken nyilvánult meg a Törökország iránti rokonszenv, úgyannyira, hogy e kérdésben konfliktusba is keveredett a vármegye a kormánynyal.
