Képviselőválasztás 1881-ben, 1884-ben és 1887-ben.
Képviselőválasztás 1881-ben, 1884-ben és 1887-ben.
Nagyobb izgalmak inkább csak a képviselőválasztások alkalmával támadtak. Képviselővé 1881-ben Csurgón Somssich Pált, Kaposvárott gróf Zichy Ödönt, Lengyeltótin Szalay Imrét, Marczaliban gróf Széchenyi Pált, Nagyatádon gróf Somssich Imrét, Szigetváron Fornszek Sándort, Szilben Gruber Jánost, Tabon Fekete Lajost választották. Kaposvári képviselő lett időközi választáson, 1882-ben Szabó Kálmán. 1884-ben a következők lettek képviselők: Szalay Károly (Csurgó), gróf Széchenyi Pál (Kaposvár), Szalay Imre (Lengyeltóti), Hertelendy Ferencz (Marczali), Barla József (Nagyatád), Fornszek Sándor (Szigetvár), Gruber János (Szil), Miklós György (Tab). Végül 1887-ben csurgói képviselővé lett Szalay Károly, kaposvári gróf Széchenyi Pál földmívelésügyi miniszter, lengyeltóti Szalay Imre, marczali Svastics Gyula, nagyatádi gróf Széchenyi Aladár (szabadelvű programmal), szigetvári Fornszek Sándor, szili Hock János, tabi Pulszky Károly. E választások közül a legnagyobb izgalmat a kaposvári keltette, a hol ugyan a földmívelésügyi minisztert választották meg, de a választást ellenjelöltje, Körmendy Sándor (függetlenségi párti) peticzióval megtámadta, melynek a tárgyalásán Eötvös Károly bizonyítgatta, hogy tulajdonkép Körmendy Sándor nyert a választáson többséget és a választási elnök (Bakonyi Ferencz) rosszul hirdette ki az eredményt. A parlamenti vizsgálóbizottság azonban a peticziót elutasította s a mandátumot igazolta. Eötvös Károly „Károlyi Gábor feljegyzései” czímű művében részletesen tárgyalja az érdekes peticzió történetét.
