Munkásviszonyok.
Munkásviszonyok.
A munkásviszonyok a vármegyében nem kielégítők, mert az intenzív gazdasági üzemhez nincsen elegendő munkáskéz, a mit a folytontartó kivándorlás is fokoz. Nagyon elősegíti a munkáshiányt és még a kivándorlásnál is veszedelmesebb, a maholnap általánosnak mondható egy-gyermek-rendszer, melyen – sajnos – ezidőszerint változtatni nem lehet. E munkáshiány következtében a nagyobb uradalmak más vidékről kénytelenek a szükséges munkásnépet megszerezni, mivel pedig az idegen munkásokat akkor is élelmezni kell, a mikor az időjárás a mezei munkát lehetetlenné teszi, az idegen munkások sokkal drágábbak, mint a különben is sokkal jobb helybeli munkások.
Ez idegen munkásokat nagyrészt Nyitra, Trencsén, Hont, Bars, Nógrád, Tolna, Zala és Békés vármegyékből szerzik be. Nagyon jellemző és a mezőgazdasági viszonyokra élénk fényt vet az, hogy az idegen munkások a sokkal jobb talajú Tolna megyéből és az Istentől két kézzel megáldott Békés vármegyéből tömegesen jönnek Somogyba.
A kereseti viszonyok a munkásnépre nézve nem mondhatók kedvezőtlennek, mert a férfimunkásoknál a napszám bére 1 K 60 f-től 5 K-ig, a nőknél 1 K 20 f-től 3 K-ig váltakoznak; de ennél még jelentősebb, hogy Somogyban a hol a czukorrépatermesztés fel van karolva, a mezei munkásnép április közepétől november végéig állandóan foglalkoztatva van.
A munkásviszonyok eme kedvezőtlensége az oka, hogy a nagyobb gazdaságok jórésze inkább lemond az igen intenzív gazdasági üzemről, hogy a folytonosan kedvezőtlen munkásviszonyoktól okozott gondtól és fáradtságtól megszabaduljon. Viszont a munkáskéz hiánya és drágasága okozza, hogy a gazdák, a hol csak lehetséges, szívesen alkalmazzák az olcsóbb üzemű kapáló, kaszáló, arató és egyébb kézierőt pótló fogatos eszközöket és gépeket.
