Bodrog.
Bodrog.
Bodrog. A kaposvár–fonyódi vasútvonal mentén fekvő magyar kisközség. Házainak száma 81, lakosaié 562, a kik róm. kath. vallásúak. Postája és távirója Hetes, vasúti állomása: Osztopán. E helységről 1313-ból van első ízben okleveles adatunk. 1449-ben a Bő-nembeli Laki Thúz, a Létai és a Szőcsényi családok osztályos egyezségre lépnek e helység fölött. 1512-ben Messer István itteni birtokrészeit Perneszi Imrének adta el. 1726-ban Bodrok alakban fordul elő. Később a Lengyel családé lett. 1767-ben Nagy Benedek és Farkas József, majd a Hermann család volt itt birtokos, a XIX. század elején pedig a Bottka család. 1911-től a Keller és a Hegyesy családok örökölték e birtokot. A községbeli egyik kúriát Bottka Antal a XIX. század első felében építtette, a másikat pedig báró Pongrácz Gusztáv a XIX. század elején. A határban az ú. n. Törökhegyen nagyméretű földalatti építkezés nyomai vannak, melyek alkalmasint a török hódoltság idejéből valók. A községhez tartoznak: Alsóbű-, Felsőbű-, Hidegér- és Álláskút-puszták. Alsóbű- és Felsőbű-puszták helyén, a középkorban, Bő helység feküdt, mely 1229-ben Bev, 1329-ben Bew és az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben Bun alakban fordul elő. 1229-ben a székesfehérvári káptalan birtoka. Szent-Keresztről czímzett prépostságát 1458-ban és 1536-ban említik forrásaink. 1500-ban Lak (Öreglak) tartozékai között szerepel. 1549-ben Butsányi Korlátkőy Annát iktatták e helység birtokába. 1559-ben Tahy Ferencz és neje Zrinyi Ilona vásárolták meg. 1701–1733-ban Nagybű alakban fordul elő és ekkor Jankovics Istváné. 1835-ben Alsóbű a Jankovics, Felsőbű a Pongrácz családé volt. Alsóbű Jankovics Xavértől vétel útján Siskovics Tamásra szállott. Felsőbű még 1856-ban a báró Pongrácz családé volt. Jelenleg az albertirsai takarékpénztáré. Bű szomszédságában, az 1536. évi adólajstromban, Szentmártonkő helységet találjuk, mely valószínűleg azonos azzal a Szent-Márton helységgel, mely az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben is előfordul.
