Boldogasszonyfa.
Boldogasszonyfa.
Boldogasszonyfa. A szigetvár–kaposvári vasútvonal mentén fekvő kisközség. Házainak száma 146, lakosaié 956, a kik részben magyarok, részben németajkúak és róm. kath. vallásúak. Postája, távírója és vasúti állomása Szentlászló. Első ízben 1258-ban említik az oklevelek Ormán név alatt, a mikor Botykai Encse fiai, Pál és János, birtokába jutott. 1313-ban a Botykaiak a Szigetieknek adták el. 1313-ban már Bodugazunfalwa alakban fordul elő. Az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben is szerepel. 1470–1473-ban Baranya vármegyéhez tartozik. 1536-ban Csorba Miklós és János és Kálnói János voltak a földesurai. 1598–99-ben Batthyány Kristófé, 1626–27-ben Imrefy Farkasé volt. A XVII. század második felében elpusztult és 1701–1703 között még puszta és Frankovics Jánosé. 1726-ban már község és Keményfával együtt Igmándy Mártoné, majd örököseié. 1733-tól kezdve az Igmándy család volt a földesura. Jelenleg Nádassy Istvánnak van itt nagyobb birtoka. A községbeli úrilakok közül az egyiket Igmándy Benedek építtette 1848 előtt. Ez jelenleg Ruppert Györgyé. A másikat Igmándy Károly építtette és ez most Nádassy Istváné. A harmadikat Igmándy Ignácz emeltette és ez jelenleg Kertész Lászlóé. A róm. kath. templom 1760-ban épült. A lakosok hitelszövetkezetet tartanak fenn. A községbeli gőzmalom Kopp Vidor tulajdona. A községhez tartoznak: Antalszállás, Szárazrét-puszta és Szentmargitta-puszta. Az utóbbi a középkorban jelentékeny helység volt. 1371-ben fordul elő első ízben. 1469-ben Hédervári 49Imre macsói bán a helység egy részét Somogyi Péternek adta. 1598–99-ben Lengyel István volt a földesura. Egy 1703 tájáról való összeírás szerint a Koroknay család birtoka. Boldogasszonyfa mellett feküdt a középkorban Nyirakol falu, melyről még a tatárjárás előtti korszakból vannak adataink. 1234–1270-ben a királyi kanászok faluja. Kívülök még a tatárjárás előtti korszakban a pannonhalmi Szent Benedek-rendnek is voltak itt birtokai. E területből egy ekealja a Noé-nemzetség birtokába került, ezt azonban a szentmártoni apát 1250-ben a Noé-nembeli Január fia Pétertől és rokonaitól visszaváltotta. 1307–1310-ben az apátság birtoka. Az utóbbi évben kelt oklevél szerint Zopa I. Pál, a Szák-nemzetség sarja, volt szomszéd birtokos. 1346-ban, a Győr-nemzetség tagjainak osztálya alkalmával, Dersfi Miklós nyerte osztályrészül. 1434-ben a pannonhalmi apát itteni birtokait Szerdahelyi János fiának, Imrének, adta cserébe. 1489-ben Szerdahelyi István birtoka. – Az 1536. évi adóösszeírásban Boldogasszonyfa és Tótváros között előfordul Karand, mely alighanem azonos az 1332–37. évi tizedjegyzékben előforduló Karan helységgel.
