Gálosfa.
Gálosfa.
Gálosfa. A szigetvár–kaposvári vasútvonal mentén fekvő kisközség. Házainak száma 118, lakosaié 784, a kik között 641 a magyar, 143 a németajkú és legtöbbje róm. kath. vallású. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. 1425-ben Galusfalva alakban fordul elő, a mikor Szerdahelyi Csepel János fiai, Imre és Dancs, továbbá Szerdahelyi Dersfi Márton, a zseliczszentjakabi apátsággal szemben, jogot tartanak e helységre. 1489-ben Szerdahelyi István birtoka. Az 1536. évi adólajstromban Gálosfalva alakban fordul elő, Imrefy Péter özvegye birtokaként. 1626-ban Imrefy Farkas az ura és később az özvegye. 1715-ben 12 háztartását írták össze. Egy 1703 táján és az 1715. évben készült összeírásban Festetics Pál szerepel földesuraként és jelenleg is e családból gróf Festetics Pálnak van itt nagyobb birtoka. 1804 nov. 16-án a helység országos vásárok tartására nyert szabadalmat. A községbeli régi kúriát a Festetics család építtette. A róm. kath. templom 1808-ban épült. Azelőtt sövényből készült temploma volt. A Szentluka-pusztán 1798-ban kápolnát emeltek, de ez is megsemmisült. A gróf Festetics uradalomnak gőzmalma is van itt. A községhez tartozó lakott helyek: Szentluka-puszta, Kistótváros-puszta, és Nagytótváros-major. Szentluka-puszta helyén feküdt a középkorban Szent-Lukácsfalva helység, mely az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben S. Luca alakban fordul elő. 1346-ban a zseliczszentjakabi benedekrendű apátság birtoka. 1424-ben a szerdahelyi pálosok kapnak itt részeket. 1489-ben Szerdahelyi István birtoka. – Kistótváros és Nagytótváros helyén feküdt a középkorban Tótfalu, mely 1452-ben Szerdahelyi Csepel János fiai, Imre és Dancs, továbbá Szerdahelyi Dersfi Márton birtoka. 1478-ban Szerdahelyi Dancs Pálé. 1489-ben Tothfalw, másként Draka alakban említik az oklevelek. Gálosfától nyugatra esik Törjék-puszta, melynek helyén a középkorban Terjék (Therjék) helység feküdt. 1425–1489-ben szintén a Szerdahelyi családé volt.
