Bő-nemzetség.
Bő-nemzetség.
A Bő-nemzetség (nevének régi írásmódja: Bu, Beu) ősi fészke a mai (Jád melletti) két Bü-puszta, melyen a Szent Kereszt tiszteletére monostort is emelt. Két ága, a Thúz- (vagy Izsép-) és a Ders-ág országos szerepre emelkedett. Az előbbinek első ismert őse János; ennek fia, Izsép, 1236-tól kezdve szerepel, tagja a várföldek visszafoglalására felállított bizottságnak. Mint Kálmán herczeg híve, a Sajó melletti csatában esett el 1241-ben. Ősi vagyonát Gyog (Tótgyúgy) egy részének megszerzésével növelte. Fia (II.) János IV. Bélától Miklósit nyeri adományul, valamint Magyarinak addig a somogyi várnépek tulajdonát képező felét és Kölkedet. Mint Kun László híve, a hódtavi csatában (1282) lelte halálát. Fiának, Trepknek gyermekei közül (1313–1329) János a Laki Thúz, Péter a Létay, míg István két, 592a Kürtössy és a Messzer család ősei. Úgy látszik, az Izsép atyja Jánosnál egy nemzedékkel előbb élt a Ders-ág őse, Ders. Ennek két unokája Mihály (1287–1304.) zágrábi püspök, majd esztergomi érsek és Fogas Péter (1294–1300) székely ispán. A nemzetség birtokai növelésével tekintélyes vagyonra tesz szert, a melyeken 1449-ben osztozkodik meg. A Bő-nemnek egységes czímere nem volt, áganként, sőt személyenként más-más czímerjelvényt használt (medvét, griffet, sast és oroszlánt).
