A pontusi tenger.
A pontusi tenger.
Somogy és a környező hasonló dunántúli vidék területét utoljára a pontusi, vagy pannóniai tenger lepte el. Ez a tenger hazánk nagy részére kiterjedt s középhegységeink, a Bakony-, Vértes-, Buda-Gerecsehegységek, meg a baranyai hegyvidék szigetszerűen emelkedtek ki belőle. A tenger nem volt egészen közönséges, sósvizű tenger, hanem idővel kiédesedett. A lerakódott rétegek csigái és kagylói félig, vagy alig sósvizű, úgynevezett brackvizű tengerre utalnak.
A pontusi tengerből homok- és agyagrétegek rakódtak le. A homok éles, összevissza-rétegzett, csillámban gazdag, igazi tengerparti homok, a mely a hegyek felé durvább, a hegyektől távolabb: finomabb. Az agyag kékes színű, kemény, téglaégetésre rendesen igen alkalmas anyag, a mely a vizet nem ereszti át, a szabad levegőn elsárgul, elmállik, az eddig kékesszürkére festő mágnesvas benne közönséges vasrozsdává hidroxidálódik. Ez a mállott agyag, a homok sárgás színe és a mindent elborító lösz adja meg a halomvidéknek sajátságos, fakó, sárgás színezetét ott, a hol növényi takaró nem fedi.
A homok- és agyagrétegek elég tarkán váltakoznak. A homokosabb rétegek között a mész néha kemény padokat, esetleg óriási konkrécziókat czementez össze, a melyek egyedüli kemény kövei Somogy vármegyének. A konkrécziók mészszel összekeményített homokkőgumók, rendesen nagy, lapos, kenyér-alakú kövek, néha több métermázsa súlylyal, a melyeket itt-ott bányásznak is, persze csak kevés jelentőségű feltárásokban. Vékonyabb padokban is előfordul, pl. Mocsolád környékén.
A pontusi vagy pannóniai rétegek vastagságát Lóczy 250–300 méterre becsüli. Ez a rétegöszlet hajdan egységes plató gyanánt terjedt el egész Somogy vármegyében, sőt a mai Balaton helyén is, a Balaton-felvidék lábáig. Maradványai a szép zalai partokon mindenütt megvannak a régibb homokkőből, mészkőből és dolomitból álló hegyek oldalán, a tenger színe fölött mintegy 300 m. közepes magasságban. A pontusi tenger szintje tehát valami 300 m.-rel lehetett magasabban ezen a tájékon, a mai tenger színénél, a feneke pedig kb. a mai tenger színében volt.
