Alispánság.
Alispánság.
Az első alispán, a kiről forrásaink megemlékeznek, Pál, a Héder-nembeli Ivánka főispán alispánja volt (Szent-Benedekrend tört. II. 343. l.), utódát Pétert, egy 1298. évi nov. hó 14-én kelt oklevélben, szintén így czímezik (Hazai Okmt. VII. 268.). Kezdetben az alispánnak a főispán mellett igen alárendelt szerepe volt. Az alispán még a XIV. században is kizárólag a főispán jogán s az ő megbízásából viseli tisztét. Ezért változtak oly sűrűen az alispánok (Gábor Gyula: A megyei intézmény 82 l.). A mint azonban a főispán, a ki a XIII. és a XIV. században még több más méltóságot tölt be, mindegyre ritkábban vesz részt a vármegye ügyeinek intézésében, az alispáni tisztség jelentősége is növekszik. A XIV. század második felében már a legelőkelőbb családok sarjai viselik az alispáni tisztséget, mint 1385 előtt az Aba-nembeli Atinai János fia István, Kisbándi György fia Miklós, 1390-ben pedig Hetyei Lőrincz fia János (Tört. Tár, 1907. 53.). A XV. században az Andocsi, a Dombai, a Fajszi, a Megyerei, az Osztopáni, a Perneszi, a Mesztegnyői Szerecsen és a Zichi családok sarjai közül kerültek ki a vármegye alispánjai.
