Birtok-elkobzások.
Birtok-elkobzások.
A sebesi ütközetben oly súlyos vereséget szenvedtek a felkelők, hogy a Dunán túl Nápolyi László pártja tért veszített. Néhányan ugyan még tovább is verekedtek, de ez már, csak részleges ellentállásszámba ment és a Budán, okt. 8-án, meghirdetett közbocsánat után helyre is állott a belnyugalom. Zsigmond híveit jutalmazásokkal lelkesítette. A behódolóknak is megbocsátott; a kik azonban vonakodtak békére térni, súlyos büntetéseket szenvedtek, jószágaikat elkobozta a király. Ilyen makacs pártütők voltak Rupolujvári Tamásfi István és János is, a kiknek elkobzott birtokain hárman osztozkodnak. Kaposujvárt, tartozékaival, még 1403-ban Szerdahelyi Ders Márton és Tamási Henrikfi János erdélyi vajda nyerték adományul (Dl. 9116.); Somogy-Viszlót, Diósfalut és Olaszfalut pedig 409Tapsonyi Anthimi János szlavón al-bánnak, a későbbi alnádornak és budai várnagynak, adományozza a király (Csánki Dezső i. m. II. 659.).
A Rupolujváriak nagykiterjedésű birtokaiból még másoknak is bőven jutott. Szilva Mihály: Rupolujvári Jánosnak Szend és Dada helységekben levő birtokait nyerte; Gordovai Fancsi László fia László pedig a Rupolujváriak birtokai közül Kéthely, Megyere-Ujlak, Baja stb. helységekre nyert adományt, sőt Zsigmond a pártütő Fancsi György birtokait is neki adományozta (Csánki Dezső i. m. II. 659. 671. 698.). A szintén hűtlenség bűnébe esett Kővágóőrsi György fiainak, a Battyániaknak, Atád (a mai Nagyatád) birtokát pedig Anthimi János nyerte adományul (Csánki D. i. m. II. 576.); Battyáni László és Albert azonban rögtön felszólaltak ez adományozás ellen és két-évi szívós küzdelem után sikerült is ártatlanságukat kimutatni, minek következtében 1405-ben visszakapták elkobzott birtokaikat. Az 1403. évi birtokadományosok között szerepel Derecskei Pál is, a ki Kovásznát és Horpácsot nyerte adományul (Csánki D. i. m. II. 669.).
Kegyelem a pártütőknek.
Marczali Miklós erdélyi vajdát, a ki a pártütésért méltóságainak elveszítéseivel lakolt, Zsigmond csakhamar visszafogadta kegyeibe; sőt a pénzszegény király 1404-ben neki és rokonságának, 8020 forintért, elzálogosítja a segösdi uradalmat (Csánki D. i. m. II. 582.). Midőn pedig 1411-ben a velenczések ellen viselt hadat, a királyi sereg egyik vezérévé is kinevezte. Marczali Miklós vitézül vezérkedett és ugyanez év nyarán a Motta vára közelében vívott ütközetben esett el (Milenn. Tört. III. 510.).
Zsigmond kegyelmébe visszafogadta Marczali Dénest is, a kit Somogy vármegye főispánjává nevezett ki.
A király Marczali Miklós halála után hasonnevű fiát, a ki 1403-ban már alvajda volt, szintén kitüntette kegyével. Marczali II. Miklós Zsigmondot külföldi útjára is elkísérte. Aachenben is ott volt, midőn Zsigmondot, 1414 nov. hó 4-én, római királylyá koronázták. Résztvett a konstanzi zsinaton is. Zsigmond, hű szolgálatai jutalmául, 1417-ben neki adta a segösdi uradalmat (Csánki D. i. m. II. 582.). A somogyi urak közül, Marczali II. Miklóson kívül, még Dersfi Benedek is ott volt Konstanzban, sőt a királyt párisi és londoni útjaira is elkísérte (Millenn. Tört III. 524.).
